November 10-e van, ami több szempontból is különleges nap számomra.
Ilyenkor tartom ugyanis a névnapomat, de ha ez nem lenne elég, a kedvenc íróm ma ünnepli a születésnapját. Nem is akárhányadik évforduló ez, hiszen Neil Gaiman ma lett 60 éves!
Ez alkalomból jöjjön egy abszolút-fangirl köszöntőposzt!
Gondolkodtam rajta, hogy milyen rendszerességgel kerüljenek ki bejegyzések a blogra és arra jutottam, hogy első körben hetente egy posztot szeretnék, lehetőleg csütörtökönként. Viszont a mai nap valóban különleges, úgyhogy mindenképpen szerettem volna írni pár sort.
 |
| forrás: google |
Neil Richard Gaiman 1960. november 10-én látta meg a napvilágot egy
angol kisvárosban. A kisfiú már négyévesen a könyveket bújta, sokkal korábban megtanult olvasni, mint a társai. Nagy hatással voltak rá J. R. R. Tolkien és C. S. Lewis könyvei, de szerette Lewis Caroll „Alíz Csodaországban” -ját és a Batman képregényeket is. Könyvespolcán megtalálható volt még többek között Mary Shelly, Rudyard Kipling, Edgar Allan Poe, Michael Moorcock és Alan Moore is.
Hogy miért emelem ki ezeket a szerzőket? Mert aki ismeri Gaiman stílusát, az könnyen felfedezhet itt-ott hasonlóságokat, hiszen egy-egy történetet ezek a gyermek- és kamaszkori élményei ihlettek.
Az író pályafutása az újságírással kezdődött, majd Alan Moore jóvoltából megismerkedett a képregényiparral és Dave McKean-nel közösen elkezdtek illusztrált történeteket gyártani. Így figyelt fel rá a DC Comics, ahol megírta a The Sandman sorozatot. Később a Marvelnél is publikált.
Emellett a filmiparban is megfordult, mint forgatókönyvíró és szinkronszínész.
Első regénye, a Terry Pratchett-tel közösen írt Good Omens 1990-ben látott napvilágot, innentől pedig nem volt megállás.
Sorban jöttek ki kezei alól a mára már nagy szeretetnek örvendő regények, a Sosehol, a Csillagpor, majd az Amerikai Istenek. Míg ezek inkább felnőtteknek szóló fantasy regények, a későbbiekben egyre több gyermek- és ifjúsági irodalommal bővült Gaiman repertoárja. Ilyenek például a Coraline, A temető könyve, vagy a Szerencsére a tej.
Emellett több novelláskötete és egy mitológiát feldolgozó műve is megjelent.
Rengeteg rangos (és kevésbé rangos) díjat tudhat magáénak. Például többszörös Locus, Eisner, Hugo, és Nebula-díjas. Illetve Nemzetközi Könyv Díj járt az Óceán az út végén című kisregényéért. *
 |
| a gyűjteményem kis részlete ©OlvasóBari |
Az én kapcsolatom Neil Gaiman-nel 2016-ban kezdődött, amikor is a könyvtárosunk a kezembe nyomta a Soseholt. Meg a Csillagport. Meg a Coraline-t. Így engem ez a három kötet rántott be ebbe a kifacsart, feje tetejére fordult világba, ahol a viktoriánus népmesei elemek keverednek a gótikus, sötét tündérmesékkel. Néha mellesleg szembejön egy-egy szuperhős, vagy űrutazó is.
Ilyeneket szoktam írni hirtelen felindulásból a moly.hu-n, egy-egy könyve után:
„(...) ilyen az, ha egy Gaiman könyv megfog a könyöködnél, beránt magába, megrág és végül kiköp.”
„(...) mintha Mr. Gaiman felvágott agyának tekervényein táncolva olvasnék. Hajmeresztő leírások, képek és cselekmény.”
És nem vicc, TÉNYLEG ilyen.
Tudom, hogy sokaknak vegyes érzelmei vannak ezzel a szerzővel kapcsolatban, mert míg valakinek a gyerekkönyvei tetszenek, addig másoknak meg inkább csak a felnőtt fantasyk. De ha minden műve nem is tetszhet mindenkinek, azért általában talál az ember egy neki való kis szeletet ebből a rendkívül sokszínű és egyre bővülő életműből.
Engem legalábbis minden alkalommal megszédít, számomra ő a dark fantasy Legnagyobbja és szinte megszállottan keresem és gyűjtöm a műveit.
Az abszolút kedvenc könyveim tőle: A temető könyve, Sosehol, Coraline
Az abszolút kedvenc karaktereim a könyveiben: Silas, Ajtó, Árnyék, Death, Crowley
 |
| forrás: pinterest |
Isten éltessen, Mr. Gaiman!
Nektek ki a kedvenc írótok?
Szeretettel: OlvasóBari
* információk forrása: Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése