Nyár, bulik, céltalanság ‹Remek!›

Mivel tudtam, hogy ez a kötet Leiner Laura első regénye, amit 19 évesen írt unalmában, nem állítottam nagy elvárásokat a regény elé. És milyen jól tettem! 

Ez korántsem egy Laurától megszokott slice-of-life, megnyugtató, együltő-helyemben-kiolvasom sztori volt ugyanis. A tökéletestől pedig annyira messze volt, mint a Föld a Jupitertől. De minél tovább haladtam, annál inkább kezdtem meglátni benne azt a jól megszokott, poénos, laza stílust, ami az írónőt ma jellemzi. Hiszen minden hibájával együtt ez a könyv nem is akar több lenni, mint ami. Egy első szárnypróbálgatás a barátságról, nyárról, szerelemről és fiatalságról. 

Amikor mesél a Halál ‹The book thief›

Vannak olyan könyvek, amik már régóta várnak türelmesen a várólistánkon, de nem merjük elolvasni őket valamiért. Tudjuk, hogy elképesztő olvasmányok, mindenki dicséri őket, talán pont ezért habozunk elkezdeni őket. 

A Könyvtolvaj nálam pontosan ez a kötet volt. 

Azok táborát erősítem, akiket érdekel a holokauszt-irodalom. Viszont nem hiszem, hogy sokan lennénk, akik még nem olvasták Zusak könyvét. Itt volt az ideje, ráadásul bloggerina barátnőm, Babó Buca jó szívvel ajánlotta, úgyhogy nem halogathattam tovább, elolvastam a Könyvtolvajt. 

Családi varázslat a játékboltban ‹The Toymakers›

Robert Dinsdale kötete 2021 első befejezett olvasmánya. Bár sajnos átlógott a tavalyi év végéről, azért mindenképpen hálás vagyok, hogy olvashattam, hiszen egy kimerítő hónap végén, végre újra otthon lapoztam fel és nagyon reméltem, hogy kapok tőle egy kis csodát. Szükségem volt rá és mivel az Empórium már csak ilyen, meg is kaptam. 

Egyúttal kihívás is megírnom ezt az értékelést, mert elég későn álltam neki, azóta már több könyvet is befejeztem (amivel magamat is jócskán megleptem) és fakultak az emlékek. 

Vágjunk bele!

Mítoszok vs. Valóság az orosz télben ‹A medve és a csalogány›

Egy vadóc, félárva kislány, aki látja a szellemeket. Egy sors, ami elkerülhetetlen, akármennyire is próbálja megakadályozni a környezete. Egy különleges, zord és mégis csodálatos vidék és kor. Érdekes, sokszínű gonoszság, amit le kell gyűrni. Szerethető szereplők, gördülékeny, izgalmas cselekmény.

Röviden így tudnám jellemezni Az északi erdő legendája trilógiájának nyitókötetét. 

Kevéssel karácsony előtt ugyanis a Booktube KönyvKlub havi közös könyve berántott magába a könyökömnél fogva és egy olyan mozgalmas, itt-ott lélegzetelállító utazásra vitt magával a középkori Orosz Birodalomba, amiből még most, napokkal később sem lélegeztem fel teljesen.

A Ház vigyáz Gyermekeire? ‹Piranesi›

Ma egy rövidebb lélegzetű értékeléssel érkeztem, ugyanis ennek a könyvnek nem tesz jót, ha az ember előre tudja, mi fog benne történni. Sőt, ahogy én észrevettem, már az a kevés kis tartalomleírás sem feltétlenül kellene, hogy az éterben keringjen, mert így meg sokkal többet vár tőle az ember. Legalábbis, velem ez történt. 

Sárkányok és kisebbségek ‹Meseország mindenkié›

Egy mesekönyv, ami újragondolt régi kedvenceket tartalmaz. Egy antológia, változatos szerzői körrel. Egy színes mesevilág, színes írásmóddal. Egy gyönyörűen illusztrált kötet. 

Igen, ez mind igaz a Meseország mindenkié című műre, ami sajnos a körülötte keltett botrány miatt lett ismert kis hazánkban. 

Szerencsére a helyzet korán sem annyira fekete-fehér, hogy vagy csak utálni, vagy csak szeretni lehessen és ezt fogom megpróbálni kifejteni bővebben a mai bejegyzésemben.

Család vagy szabadság? ‹Az ogfák vöröse›

Ez a könyv olyan sokat képes adni. Elgondolkodtat, megnevettet, kiakaszt és megsirat. Nagyon hálás vagyok azoknak, akik ajánlották, mert magamtól biztosan nem vettem volna a kezembe és akkor egy elképesztő történettől estem volna el. 

Rám nem jellemző, hogy sci-fi-t olvassak, ezért is tartottam tőle az elején, de a végére annyira berántott a cselekmény, hogy kétségem sincs afelől, ez lett a kedvencem a műfajban. 

Tinik és a kriminológia ‹Truly Devious›

 

Minden általam követett külföldi booktuber istenítette ezt a könyvet. Nekem valahogy mégsem adta a várt hatást, elmaradt a wow-faktor. Kivéve, ha marketingfogásként, vagy ifjúsági regényként nézem a könyvet, mert akkor viszont csillagos ötös jár neki.

Ilyenkor nem tudom, hogy az én ízlésemmel van-e a baj, vagy másoké nagyon furcsa, esetleg szimplán csak nem nekem való a krimi, mint műfaj. Mostanában kezdek rájönni, hogy valószínűleg ez a helyzet...