Vannak olyan könyvek, amik már régóta várnak türelmesen a várólistánkon, de nem merjük elolvasni őket valamiért. Tudjuk, hogy elképesztő olvasmányok, mindenki dicséri őket, talán pont ezért habozunk elkezdeni őket.
A Könyvtolvaj nálam pontosan ez a kötet volt.
Azok táborát erősítem, akiket érdekel a holokauszt-irodalom. Viszont nem hiszem, hogy sokan lennénk, akik még nem olvasták Zusak könyvét. Itt volt az ideje, ráadásul bloggerina barátnőm, Babó Buca jó szívvel ajánlotta, úgyhogy nem halogathattam tovább, elolvastam a Könyvtolvajt.
 |
| Markus Zusak: The book thief Penguin, 2018 554 oldal |
A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi.
Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek.
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki.
És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.”
Szögezzük le már az elején. Ez a könyv tönkretett. Még nem volt olyan olvasmány a témában, aminek az utolsó részét ennyire végigbőgtem volna. Nem viccelek, 30 percig zokogtam az ágyon, a párom nem értette, mi bajom van.
És igen, ennyire jó. Annyi érzelem, gyermeki ártatlanság, szenvedés és jóakarás van ebben a könyvben, amivel nem gyakran találkozom.
De induljunk az elején, mert biztos vagyok benne, hogy el fogok kalandozni.
A borító egy csoda. Tipikusan egyszerű-de-nagyszerű, a cím a lényeg, mégis díszes és figyelemfelkeltő. Nem csoda, hogy a 2019-es berlini kirándulásunk alkalmával valahogy beleugrott a kosaramba az egyik Thaliaban. (Pedig akkor már volt belőle egy német nyelvű példányom, amit ráadásul egy versenyen nyertem, szóval az eszmei értéke is nagy.)
A regény felépítése izgalmas és merész. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ezt a kötetet a Halál narrálja, ami egy elképesztően bátor lépés volt az író részéről és őszintén szólva voltak vele szemben fenntartásaim, de egytől-egyig mind meg is dőlt. Abszolút olvasható és élvezhető a történet, ráadásul az apró, közbeékelt megjegyzések és a sok sortörés végig fenntartják az olvasó érdeklődését.
Külön öröm volt az angol szövegben a német kifejezéseket olvasni, de talán ez nem meglepő, ha onnan nézzük, hogy egy nemzetiségi németes írja ezt a bejegyzést.
Nagyon tetszett az is, ahogyan a színeket használja a szerző, mintha egy festő és egy író hibrid alkotását olvastam volna.
Az, hogy a cselekmény a holokausztról mesél, de mégsem főként a zsidóság szemszögéből teszi ezt, szintén különlegesség. Merthogy így is színtisztán átérezhető ennek a történelmi eseménynek a tragikuma.
A regény a kitartásról, tanulásvágyról, gyermeki és nem-gyermeki bátorságról, tiszteletről, szeretetről, odaadásról és még sorolhatnám, mennyi mindenről tanítja az olvasót.
Liesel és a nevelőszülei is tilosban járnak, hiszen míg előbbi folyton könyveket lop, utóbbiak egy zsidó férfit bújtatnak a pincéjükben egy München melletti kis városban, Hitler diktatúrájának a kellős közepén.
Nyilván ez adja a konfliktus alapját, ami aztán egyre inkább félelemhez vezet a főszereplőink részéről.
A helyszín Németország, 1939-ben indul a történet. Ahhoz képest, hogy csak kisebb szeleteket, videórészlet-szerű darabokat látunk Liesel gyermekkorából, hiszen a Halál mesél, a színekkel mesterien érzékelteti az akkori viszonyok súlyosságát és így egy teljesen hiteles képet ad a világháború súlya alatt megroggyanó Molchingról (és úgy egyébként a világról is).
 |
| forrás: pinterest |
A karakterek egytől egyig szerethető és emberi szereplők, bár a végkifejlet ismeretében azt hiszem, ez is volt a cél. Kitépni az olvasó lelkét, mindenestül.
Nem tudom eldönteni, hogy Rudy-t, vagy Maxot kedveltem-e jobban, a nevelőszülőkről nem is beszélve. Talán azért szerettem ezt az idős házaspárt ennyire, mert valahogy a jövőbeli önmagunkat láttam meg bennük.
Holtzapfel nénin mindig jót mosolyogtam, tipikus zsémbes öregasszony volt, a kemény külső mögött lágy szívvel.
Liesel pedig egy tipikus erős női főszereplő, hiszen hiába szenvedi el már kisgyerekként az élettel járó borzalmakat, képes felállni és megújult erővel és kíváncsisággal fordulni az elé kerülő újabb kihívások felé.
A kötet végéről szeretnék mindenestől elfeledkezni, de nyilván nem tehetem. Spoilerezni viszont semmiképp nem szeretnék azoknak, akik még nem olvasták a könyvet, mert induljatok, vegyétek a kezetekbe és olvassátok el! (Százas zsepi erősen ajánlott.)
Viszont azt meg kell hagyni, hogy a lezárás is ugyanúgy a helyén volt, mint a könyv többi része.
Nekem már csak a film marad, mert eddig halogattam, mondván, hogy majd a könyv után nézem meg. Sajnos ez a hónap eléggé kiszipolyozott olvasás szempontjából, nem tudom, mikor lesz lelki erőm megnézni az adaptációt.
Összességében szerettem. Ennyi. Persze ezzel párhuzamosan utáltam is, hiszen ez a korszak másról sem szólt, csak a szenvedésről, legyen az a német, vagy a másik oldal.
Zusak könyve ismét megtanított jobban értékelni azt, amit az élettől kaptam és ezért hálás vagyok ennek és a többi hasonló kötetnek.
 |
| forrás: pinterest |
A bejegyzés végére pedig hoztam egy kis plusz információt, ami nem kapcsolódik szorosan a Könyvtolvajhoz, de mégis köthető hozzá.
2021-ben ugyanis részt veszek a Masni által szervezett Anti-Tsundoku kihíváson és ez a kötet volt az első, amit kipipáltam a listámról.
De mi is az az Anti-Tsundoku?
Tsundoku japánul annyit tesz: olyan ember, aki szeret könyveket felhalmozni. A kihívás célja pedig nem más, mint egy év alatt 20 olyan könyvet elolvasni, ami már régóta a polcunk lakója.
Természetesen egy valamire való kihívásból nem maradhatnak ki az izgalmas szempontok sem, így például idén olyan könyvet is kell olvasni, amit a terjedelme miatt halogatunk, vagy éppen olyat, aminek a szerzője és főszereplője ellentétes nemű. Utóbbi pontot pipáltam ki én a Könyvtolvajjal.
Ha van kedvetek, csatlakozzatok hozzánk! ITT megtaláljátok a molyos kihívást is.
Mivel a bejegyzés írása előtt szorgosan nézegettem a pinterestet, nem tudtam nem felfigyelni a gyönyörűbbnél gyönyörűbb fanartokra, amik a kötethez készültek. Muszáj megmutatnom a kedvenceimet, elképesztő alkotások.
 |
| forrás: pinterest |
A kedvenc idézeteim:
„He sighed, from a height. „Just …” He chose his words gradually. „Don't get caught.” This from a man who'd stolen a Jew.”
•••
„How things have changed, from fruit stealer to bread giver.”
•••
„He was the second snowman to be melting away before her eyes, only this one was different. It was a paradox.
The colder he became, the more he melted.”
•••
„A SMALL PIECE OF TRUTH
I do not carry a sickle or scythe.
I only wear a hooded black robe when it's cold.
And I don't have those skull-like
facial features you seem to enjoy.
pinning on me from a distance. You
want to know what I truly look like?
I'll help you out. Find yourself
a mirror while I continue.”
Borító: ★★★★★
Cselekmény: ★★★★★
Helyszín(ek): ★★★★★
Szereplők: ★★★★★
Összesen: ★★★★★ (5)
Ti olvastátok már Liesel történetét?
Szeretettel: OlvasóBari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése