A január olvasás szempontjából meglepően produktívra sikeredett, aminek elképesztően örülök, mert a mentális egészségem ehhez képest mélyrepülésben volt és van. Szóval legalább az olvasásban volt egy kis sikerélményem. (Bár ahogyan majd látni lehet lejjebb, a januári kötetek nem éppen segítettek abban, hogy jobban érezzem magam.) Összességében pozitívnak tartom ezeket a hó végi összegzéseket, mert mindig rájövök, mennyire is várom a következő hónapot és hogy mit fog hozni magával.
Mint ahogy már a korábbi bejegyzéseimben is írtam ebben a hónapban, január a holokauszt-irodalomról szólt (részben). Ennek oka a mai világnap és a téma lezárásaként (már teljesen kikészültem lelkileg, ne csináljátok utánam) elhoztam egy eléggé ömlesztett posztot, amiben megmutatom az általam eddig olvasott köteteket és egy listát is hozok a számomra legérdekesebb címekből, egy amolyan holokauszt-TBR felsorolásként.
Vannak olyan könyvek, amik már régóta várnak türelmesen a várólistánkon, de nem merjük elolvasni őket valamiért. Tudjuk, hogy elképesztő olvasmányok, mindenki dicséri őket, talán pont ezért habozunk elkezdeni őket.
A Könyvtolvaj nálam pontosan ez a kötet volt.
Azok táborát erősítem, akiket érdekel a holokauszt-irodalom. Viszont nem hiszem, hogy sokan lennénk, akik még nem olvasták Zusak könyvét. Itt volt az ideje, ráadásul bloggerina barátnőm, Babó Buca jó szívvel ajánlotta, úgyhogy nem halogathattam tovább, elolvastam a Könyvtolvajt.
A január tematikus olvasás szempontjából a holokauszté, hiszen 27-e ezen tragikus esemény világnapja.
Ezen az apropón olvastam el ezt a történetet is, és bár nem terveztem be előre, mégis jó, hogy rászántam magam a Könyvtolvaj után. Ugyanis szükségem volt egy kis reményre.
Ráadásul ez volt az első igazi iker-olvasásunk a Könyvfikusz bloggerinájával, Babó Bucával, így még különlegesebb helye van ennek a könyvnek az olvasásaim között.
