Hogy is szól a mondás? Megkésve bár, de törve nem...?
Hát, valami ilyesmi történt a bloggal is márciusban (február óta). Nem éreztem azt a folytonos motivációt, sőt inkább csak élvezni akartam, hogy olvashatok és nem kell közben jegyzetet készítenem.
Mérlegelnem kellett, hogy a saját mentális egészségem a fontosabb, vagy a rendszeres, heti két poszt. Egyértelmű volt számomra a válasz és azt hiszem ez az első, de biztosan nem az utolsó ilyen időszak a blog életében.
A március valamiért a readathonok hónapja lett, ami persze nem baj, mert így talán nagyobb sikerélményem lesz olvasás terén, mint idáig ebben az évben.
Az első maraton, amiben mindenképpen részt szerettem volna venni, a 24 órás olvasás volt, amit Enikő talált ki.
Mivel ilyenen még sosem vettem részt azelőtt, csak egy hetes, illetve egy hónapos kihívásokban, nem hagyhattam ki. És mivel tudom, milyen jó a közösségünk és mennyire motiváljuk egymást, egyszerűen csak az érzés miatt is érdemes az ilyen programokba belekóstolni.
Erről az egy napos maratonról hoztam most egy kis élménybeszámolót.
Ezt a hónapot nevezhetném „Hogyan ne csavarodj be? Útmutató a halogatáshoz haladóknak” is. Mert tényleg, az a bizonyos Halogató Maki naggggyon örülhetett nekem februárban.
Úgy érzem, hogy semmivel sem tudtam lépést tartani, sem a tanulással, sem pedig az olvasással. De legalább a szociális életem fellendült egy kicsit és nem éreztem magam egy magába fordult, depressziós tatunak. (Ennek tutira meglesz a böjtje, de nem baj.)
Gondoltam így a hónap közepén újra bejelentkezem egy helyzetjelentéssel a fantasy hónappal kapcsolatban, mert annak ellenére, hogy elkaptam egy heveny olvasási és alkotói válságot, mégis a bingóra tervezett könyveimmel haladtam a legtöbbet, annak ellenére, hogy azért lenne sok más fontosabb dolgom is. Hupsz.
Mindegy, így alakult, bővebben majd a hó végi összegzőben kifejtem, mik történtek/történnek éppen. De térjünk is rá a könyvekre, amiket eddig olvastam.
Eddig még soha nem vettem részt egyetlen, egy hónapon át tartó olvasós kihívásban sem.
Úgy éreztem, itt az ideje hogy ez megváltozzon, amikor Zsófi, az OlvaZsófi You-Tube csatorna gazdája bejelentette, hogy olvassunk vele fantasyt 2021 második hónapjában.
Erről olvashattok ma egy kicsit bővebben.
A január olvasás szempontjából meglepően produktívra sikeredett, aminek elképesztően örülök, mert a mentális egészségem ehhez képest mélyrepülésben volt és van. Szóval legalább az olvasásban volt egy kis sikerélményem. (Bár ahogyan majd látni lehet lejjebb, a januári kötetek nem éppen segítettek abban, hogy jobban érezzem magam.) Összességében pozitívnak tartom ezeket a hó végi összegzéseket, mert mindig rájövök, mennyire is várom a következő hónapot és hogy mit fog hozni magával.
Mint ahogy már a korábbi bejegyzéseimben is írtam ebben a hónapban, január a holokauszt-irodalomról szólt (részben). Ennek oka a mai világnap és a téma lezárásaként (már teljesen kikészültem lelkileg, ne csináljátok utánam) elhoztam egy eléggé ömlesztett posztot, amiben megmutatom az általam eddig olvasott köteteket és egy listát is hozok a számomra legérdekesebb címekből, egy amolyan holokauszt-TBR felsorolásként.
Úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom egy új bejegyzéstípussal is, hiszen nem biztos, hogy mindig lesz időm hosszú értékeléseket írni az összes könyvhöz, amit olvasok.
Főleg a képregényeket, graphic noveleket találtam mindig egy kicsit nehezebbnek értékelni, hiszen ezek mégis más könyvek és máshogy is épülnek fel.
