Hogy is szól a mondás? Megkésve bár, de törve nem...?
Hát, valami ilyesmi történt a bloggal is márciusban (február óta). Nem éreztem azt a folytonos motivációt, sőt inkább csak élvezni akartam, hogy olvashatok és nem kell közben jegyzetet készítenem.
Mérlegelnem kellett, hogy a saját mentális egészségem a fontosabb, vagy a rendszeres, heti két poszt. Egyértelmű volt számomra a válasz és azt hiszem ez az első, de biztosan nem az utolsó ilyen időszak a blog életében.
A március valamiért a readathonok hónapja lett, ami persze nem baj, mert így talán nagyobb sikerélményem lesz olvasás terén, mint idáig ebben az évben.
Az első maraton, amiben mindenképpen részt szerettem volna venni, a 24 órás olvasás volt, amit Enikő talált ki.
Mivel ilyenen még sosem vettem részt azelőtt, csak egy hetes, illetve egy hónapos kihívásokban, nem hagyhattam ki. És mivel tudom, milyen jó a közösségünk és mennyire motiváljuk egymást, egyszerűen csak az érzés miatt is érdemes az ilyen programokba belekóstolni.
Erről az egy napos maratonról hoztam most egy kis élménybeszámolót.
Megjött a kedvem a booktag/kihívás posztokhoz, úgyhogy megint elhoztam egyet, ami bár a booktuberek között népszerűbb és talán egyszerűbben kivitelezhető, nem akartam kimaradni én sem a buliból.
De ne aggódjatok, nem könnyítettem meg magamnak a dolgomat!
Ezt a hónapot nevezhetném „Hogyan ne csavarodj be? Útmutató a halogatáshoz haladóknak” is. Mert tényleg, az a bizonyos Halogató Maki naggggyon örülhetett nekem februárban.
Úgy érzem, hogy semmivel sem tudtam lépést tartani, sem a tanulással, sem pedig az olvasással. De legalább a szociális életem fellendült egy kicsit és nem éreztem magam egy magába fordult, depressziós tatunak. (Ennek tutira meglesz a böjtje, de nem baj.)
Mivel úgyis Fantasy-Február van, nekem pedig megjött a kedvem egy kötetlenebb, viccesebb bejegyzéshez, ami nem értékelés vagy ajánló, úgy gondoltam, hogy lefordítok és elhozok Nektek egy booktaget. Úgyis viszonylag régen volt ilyen.
Ráadásul találtam egyet, amihez iszonyatosan gyorsan kedvet és ihletet kaptam, hiszen az egyik, ha nem a legkedvesebb animációs sorozatomra alapszik; ráadásul a kedvenc külföldi booktuberem, Clockwork Reader találta ki.
Gondoltam így a hónap közepén újra bejelentkezem egy helyzetjelentéssel a fantasy hónappal kapcsolatban, mert annak ellenére, hogy elkaptam egy heveny olvasási és alkotói válságot, mégis a bingóra tervezett könyveimmel haladtam a legtöbbet, annak ellenére, hogy azért lenne sok más fontosabb dolgom is. Hupsz.
Mindegy, így alakult, bővebben majd a hó végi összegzőben kifejtem, mik történtek/történnek éppen. De térjünk is rá a könyvekre, amiket eddig olvastam.
Mivel tudtam, hogy ez a kötet Leiner Laura első regénye, amit 19 évesen írt unalmában, nem állítottam nagy elvárásokat a regény elé. És milyen jól tettem!
Ez korántsem egy Laurától megszokott slice-of-life, megnyugtató, együltő-helyemben-kiolvasom sztori volt ugyanis. A tökéletestől pedig annyira messze volt, mint a Föld a Jupitertől. De minél tovább haladtam, annál inkább kezdtem meglátni benne azt a jól megszokott, poénos, laza stílust, ami az írónőt ma jellemzi. Hiszen minden hibájával együtt ez a könyv nem is akar több lenni, mint ami. Egy első szárnypróbálgatás a barátságról, nyárról, szerelemről és fiatalságról.
