Hogy is szól a mondás? Megkésve bár, de törve nem...?
Hát, valami ilyesmi történt a bloggal is márciusban (február óta). Nem éreztem azt a folytonos motivációt, sőt inkább csak élvezni akartam, hogy olvashatok és nem kell közben jegyzetet készítenem.
Mérlegelnem kellett, hogy a saját mentális egészségem a fontosabb, vagy a rendszeres, heti két poszt. Egyértelmű volt számomra a válasz és azt hiszem ez az első, de biztosan nem az utolsó ilyen időszak a blog életében.
A március valamiért a readathonok hónapja lett, ami persze nem baj, mert így talán nagyobb sikerélményem lesz olvasás terén, mint idáig ebben az évben.
Az első maraton, amiben mindenképpen részt szerettem volna venni, a 24 órás olvasás volt, amit Enikő talált ki.
Mivel ilyenen még sosem vettem részt azelőtt, csak egy hetes, illetve egy hónapos kihívásokban, nem hagyhattam ki. És mivel tudom, milyen jó a közösségünk és mennyire motiváljuk egymást, egyszerűen csak az érzés miatt is érdemes az ilyen programokba belekóstolni.
Erről az egy napos maratonról hoztam most egy kis élménybeszámolót.
Sokat gondolkoztam és nézegettem a netes platformokon, ugyanis szerettem volna egy igazi, bekuckózós, karácsonyi hangulatú booktag-et hozni Nektek így az ünnepre. De a sok lehetőség között szinte elvesztem, rengeteg féle posztot találtam, sajnos közülük nagyon sok hasonló volt számomra.
Rájöttem, hogy ha át szeretnék adni egy kicsit is abból a hangulatból, ami engem az ünnepekkor átjár, akkor meg kell mutatnom pár dolgot, amit mi a családommal hagyományként csinálunk, vagy átélünk december végén.
Szóval írtam egy saját könyves taget, az egyes pontok így egy kicsit specifikusabbak.
Egy mesekönyv, ami újragondolt régi kedvenceket tartalmaz. Egy antológia, változatos szerzői körrel. Egy színes mesevilág, színes írásmóddal. Egy gyönyörűen illusztrált kötet.
Igen, ez mind igaz a Meseország mindenkié című műre, ami sajnos a körülötte keltett botrány miatt lett ismert kis hazánkban.
Szerencsére a helyzet korán sem annyira fekete-fehér, hogy vagy csak utálni, vagy csak szeretni lehessen és ezt fogom megpróbálni kifejteni bővebben a mai bejegyzésemben.
Ma, ahogy az már a címből is kiderül, egy könyves taget hoztam, ami a két legnagyobb „függőségemet” vegyíti, méghozzá a kávét és az olvasást.
Nincs is jobb annál, mintha az ember egy hideg, esős őszi napon bekuckózhat az ablak, vagy egy kályha mellé egy szuper könyvvel egy forró, gőzölgő, habos kávé, vagy kakaó társaságában. Legalábbis nekem ez a tipikus, kedvenc őszi tevékenységem, persze nem maradhatnak el a kiadós séták sem, ha friss és naposabb az idő.
Ennek a tevékenységemnek hódol ez a booktag is.
Az ötletre a pinteresten bukkantam rá, ami a This splendid shambles nevű oldalra kalauzolt el. Angolról pedig szerény személyem fordította magyarra a tageket, amiket itt olvashattok:
