Soha nem gondoltam volna, hogy van könyv, ami ennyire durván bele fog tudni mászni a fejembe. Hát, Tara Westovernek sikerült. Annyira, hogy olvasás előtt, közben és után is olyan sebességgel pörgött az agyam, hogy attól féltem, kiszakad a helyéről.
Fogalmam sincs, hogy álljak ehhez a történethez. Nem tudom, hogy utálni akarom-e inkább, vagy szeretni.
Ez a kötet ledöbbentett, megborzongatott, elborzasztott és elkeserített, de mindenekelőtt a végére nyújtott egy halvány reménysugarat is.
Vannak olyan könyvek, amik már régóta várnak türelmesen a várólistánkon, de nem merjük elolvasni őket valamiért. Tudjuk, hogy elképesztő olvasmányok, mindenki dicséri őket, talán pont ezért habozunk elkezdeni őket.
A Könyvtolvaj nálam pontosan ez a kötet volt.
Azok táborát erősítem, akiket érdekel a holokauszt-irodalom. Viszont nem hiszem, hogy sokan lennénk, akik még nem olvasták Zusak könyvét. Itt volt az ideje, ráadásul bloggerina barátnőm, Babó Buca jó szívvel ajánlotta, úgyhogy nem halogathattam tovább, elolvastam a Könyvtolvajt.
A január tematikus olvasás szempontjából a holokauszté, hiszen 27-e ezen tragikus esemény világnapja.
Ezen az apropón olvastam el ezt a történetet is, és bár nem terveztem be előre, mégis jó, hogy rászántam magam a Könyvtolvaj után. Ugyanis szükségem volt egy kis reményre.
Ráadásul ez volt az első igazi iker-olvasásunk a Könyvfikusz bloggerinájával, Babó Bucával, így még különlegesebb helye van ennek a könyvnek az olvasásaim között.
Robert Dinsdale kötete 2021 első befejezett olvasmánya. Bár sajnos átlógott a tavalyi év végéről, azért mindenképpen hálás vagyok, hogy olvashattam, hiszen egy kimerítő hónap végén, végre újra otthon lapoztam fel és nagyon reméltem, hogy kapok tőle egy kis csodát. Szükségem volt rá és mivel az Empórium már csak ilyen, meg is kaptam.
Egyúttal kihívás is megírnom ezt az értékelést, mert elég későn álltam neki, azóta már több könyvet is befejeztem (amivel magamat is jócskán megleptem) és fakultak az emlékek.
Vágjunk bele!
Egy vadóc, félárva kislány, aki látja a szellemeket. Egy sors, ami elkerülhetetlen, akármennyire is próbálja megakadályozni a környezete. Egy különleges, zord és mégis csodálatos vidék és kor. Érdekes, sokszínű gonoszság, amit le kell gyűrni. Szerethető szereplők, gördülékeny, izgalmas cselekmény.
Röviden így tudnám jellemezni Az északi erdő legendája trilógiájának nyitókötetét.
Kevéssel karácsony előtt ugyanis a Booktube KönyvKlub havi közös könyve berántott magába a könyökömnél fogva és egy olyan mozgalmas, itt-ott lélegzetelállító utazásra vitt magával a középkori Orosz Birodalomba, amiből még most, napokkal később sem lélegeztem fel teljesen.
Ez a könyv olyan sokat képes adni. Elgondolkodtat, megnevettet, kiakaszt és megsirat. Nagyon hálás vagyok azoknak, akik ajánlották, mert magamtól biztosan nem vettem volna a kezembe és akkor egy elképesztő történettől estem volna el.
Rám nem jellemző, hogy sci-fi-t olvassak, ezért is tartottam tőle az elején, de a végére annyira berántott a cselekmény, hogy kétségem sincs afelől, ez lett a kedvencem a műfajban.
