Robert Dinsdale kötete 2021 első befejezett olvasmánya. Bár sajnos átlógott a tavalyi év végéről, azért mindenképpen hálás vagyok, hogy olvashattam, hiszen egy kimerítő hónap végén, végre újra otthon lapoztam fel és nagyon reméltem, hogy kapok tőle egy kis csodát. Szükségem volt rá és mivel az Empórium már csak ilyen, meg is kaptam.
Egyúttal kihívás is megírnom ezt az értékelést, mert elég későn álltam neki, azóta már több könyvet is befejeztem (amivel magamat is jócskán megleptem) és fakultak az emlékek.
Vágjunk bele!
 |
| Robert Dinsdale: The Toymakers Del Rey, 2018 480 oldal |
Az Empórium az első fagy érkeztével megnyitja kapuit. Minden évben ugyanolyan. Amikor a gyerekek meglátják az első jégvirágot az ablakon, vagy az iskolába menet megroppan talpuk alatt a jég, suttogva terjed a hír a városon át: Kinyitott az Empórium!
1917, London felett az első világháború vészjósló árnya ül. Mayfair szívében viszont van egy hely, teli reménnyel. Egy hely, ahol gyermekek álmai válnak valóra, ahol a lehetetlen is lehetséges – ez a hely Jack papa Empóriuma.
Jack papa évek óta készíti és árulja varázslatos játékait: hintalovakat, foltkutyákat és élethű medvéket; játékosládákat, amik belül nagyobbak, mint kívül, „Instant Fákat”, melyek dobozból nőnek, ólomkatonákat, akik a saját háborúikat vívják. Fiai, Kaspar és Emil felcseperedve csatlakoznak a családi üzlethez. Ebbe a családba csöppen az ifjú, hontalan és sebezhető Cathy Wray. Az Empórium befogadja, a család részévé teszi őt. Cathy pedig rájön, hogy míg minden játékbolt csodát rejt, igazán csak egyetlen egy varázslatos...”
(fordítás: a moly.hu után szabadon)
Decemberre csupa karácsonyi, csodával átszőtt kötetet terveztem olvasni és bár nem sikerült teljesítenem a havi TBR-t, örülök neki, hogy ez még belefért – ha nem is teljesen decemberbe, de legalább még a télbe -, mert ha valami, akkor ez egy igazán varázslatos történet.
Teljesen véletlenül bukkantam rá még 2020 elején a bookdepo-n és nagyon megfogott már a borítójával. Misztikus, mégis egyszerű, a fekete-fehér-vörös kombó igazán nem kirívó, de így is felhívja a figyelmet és az arany díszítés még ünnepélyessé is teszi.
A stílusa is megtartotta a varázslatos hangulatot, hiszen régies, korabeli szavakat használt. Erre abból jöttem rá, hogy ez volt az első olyan angol olvasmányom, ahol szótáraznom kellett, mert néhány kifejezéssel még életemben nem találkoztam eddig. Pedig az első angol nyelvű olvasmányom, a Titkos kert sem volt egyszerű, ami a szöveget illeti.
Az első nehézségek ellenére Dinsdale mesterien tárja az olvasó elé az 1900-as évek elejének Londonját.
A másik nagy húzóerő, ami a könyv beszerzésére motivált, a hátoldalon álló méltatás volt, hiszen azt írták, ha az Abszol Úton lett volna játékbolt, az az Empórium nevet viselte volna. Ráadásul az Éjszakai cirkuszhoz és A babaház úrnőjéhez hasonlították a regényt.
Több sem kellett, a kosaramban landolt.
Mint kiderült, tényleg hasonlít egy kicsit az örök kedvencemhez, hiszen ebben a kötetben is vannak E/2-es kiszólások és mondatok, ami az Éjszakai cirkusz egyik különlegessége.
A cselekmény gördülékeny és annak ellenére, hogy sok évet ölel fel, teljesen jól működik.
1906-ban kezdünk, amikor is a 15 éves Cathy egy újsághirdetésre felfigyelve megszökik otthonról. Jack papa és a két testvér természetesen felfogadják a játékboltjukba eladónak, hiszen télen elkell a segítség. Ugyanakkor a lány megtapasztalja, hogy a titkai nem maradnak titkok az Empórium előtt és kétségbe esik, amikor megtudja, hogy az első hóvirág megjelenése után a bolt bezár a következő szezonig, neki pedig el kell mennie.
Innen persze elindul a bonyodalom.
Eleinte nem ragadott meg annyira a történet, mert már az elején érezni lehetett, hogy egy szerelmi háromszög markánsan jelen lesz, én pedig irtózom az ilyesmitől. De végül engem is beszippantott magába az Empórium és nem volt megállás.
Érdeklődve olvastam az első világháborút leíró borzalmakat (mert egy ártalmatlannak tűnő, mágikus könyvbe ennyire álnok módon becsempészett gore-t ritkán láttam eddig) és a régi orosz munkatáborok egyik fajtájáról, a katorgáról is tanultam valamit.
 |
| forrás: pinterest |
A regényben nagyon fontosak a perspektívák, hiszen aki a játékboltban nő fel, annak teljesen más a valóság, mint egy átlagos gyereknek. A papírfák igazibbnak tűnnek, mint a valódi fák a téren, a plüssállatok pedig élettel telibbek, mint egy-egy kutya vagy kóbor macska az utcán. Ebbe pedig érdekes volt belegondolnom.
A tér képzelt és valós nagyságának különbsége is egy hasonlóan fontos pont, hiszen a gyermeki képzelet szerint minden nagyobbnak látszik, mint amekkora a valóságban, ezzel pedig előszeretettel foglalkozik a kötet.
Az egyik felvetett kérdés, hogy éreznek-e a játékok, ami itt igenis releváns. Hiszen a varázslat életre kelti a plüsskutyákat, az ólomkatonák pedig figyelnek és tanulnak. Ha nem vigyázunk, akkor éjjel az ágyunkhoz kötözve találhatjuk magunkat, mint Gulliver Liliputban.
Mégis, a középpontban végül a két fivér közötti rivalizálás áll. Nem csak Cathy kegyeiért küzdenek, hanem az apjuk tiszteletéért is. Ebben pedig tükröződik a felnőtt férfiak gyermekisége, hiszen nem értik meg, hogy mindkettőjük egyformán értékes és másban-és-másban teljesít kimagaslóan.
Szinte az összes szereplőt kedveltem, mindenki más-más okból volt érdekes.
Cathy az akaratos, de küzdeni nem félő főhősnő, aki 15 évesen már nagyon jól tudja, mit szeretne az élettől talán 2020-ban furcsa és elcsépelt lehet, de egy évszázaddal ezelőtt biztosan gyakoribb jelenség volt.
Kaspar egy kissé nagyképű, mégis magabiztos szépfiú, akinek titkon drukkoltam, végül pedig szomorúan láttam, min kell keresztülmennie.
Jack papa a maga medveszerű melegszívűségével és a korábban átélt borzalmakkal a háta mögött egy különleges karakter volt, akit én is megszerettem annak ellenére, hogy eleinte Cathyhez hasonlóan tartottam tőle.
Sirius nagy kedvencem lett, hiszen soha nem olvastam még ennyire különleges, szimbolikus értékkel is bíró háziállatról.
Egyedül Emil volt az, akit egy pillanatig sem tudtam elfogadni. Éreztem, hogy nem lesz minden rendben körülötte, végig baljós légkör vette körül a fejemben. Törtető, akaratos, mégsem tud felnőni soha (akkor sem, amikor kellene neki) és ebből rengeteg probléma adódott. Utáltam, főleg a történet végén. De azt hiszem, ez volt az író célja, ha pedig így nézzük, akkor eltalálta a karaktert.
 |
| forrás: pinterest |
A sztori végétől, vagyis inkább a legutolsó csavartól szabályosan koppant az állam a padlón. Annyira váratlan volt a fordulat, miután ráadásul a történet fokozatosan elvette az összes reményt a boldog befejezésre, hogy csak tátogtam, mint hal a szatyorban.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép lezárást kap ez a varázslattal és mágiával átszőtt történet, beletörődtem, hogy elfogyott a csoda. Tanulság, hogy a csoda soha nem fogy el, csak meg kell találni!
Végezetül be kell, hogy valljam, nagyon meglepődtem, mert bár valami hasonlóra számítottam, azért azt nem gondoltam volna, hogy egy ötven évet felölelő, misztikus utazásra visz magával a szerző, aminek a háromnegyedét egy este alatt teszem meg, mert nem tudom letenni.
Aki szereti a mágikus realizmust, a XX. századot és a családi történeteket, annak kihagyhatatlan ez a kötet.
Csak egyet mondok tanácsként: ha kinyitod a Toymakers-t, tudd, hogy ezer és ezer másik univerzum fog megnyílni a lapokon. Úgyhogy készülj fel, vegyél egy nagy levegőt és olvasd el ezt a könyvet!
A kedvenc idézeteim:
“Running away was not like it was in stories. People did not try and stop you. They did not give chase. The thing people didn't understand was that you had to decide what you were running away from. Most of the time it wasn't mothers or fathers or monsters or villains; most of the time you were running away from that little voice inside your head, the one telling you to stay where you are, that everything will turn out all right.”
•••
“Once upon a time, all of us, no matter what we've grown up to do or who we've grown up to be, were little boys and girls, happy with nothing more than bouncing a ball against a wall.”
Borító: ★★★★★
Cselekmény: ★★★★★
Helyszín(ek): ★★★★★
Szereplők: ★★★★★
Összesen: ★★★★★ (5)
Nektek melyik a kedvenc mágikus-realista könyvetek?
Szeretettel: OlvasóBari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése