Soha nem gondoltam volna, hogy van könyv, ami ennyire durván bele fog tudni mászni a fejembe. Hát, Tara Westovernek sikerült. Annyira, hogy olvasás előtt, közben és után is olyan sebességgel pörgött az agyam, hogy attól féltem, kiszakad a helyéről.
Fogalmam sincs, hogy álljak ehhez a történethez. Nem tudom, hogy utálni akarom-e inkább, vagy szeretni.
Ez a kötet ledöbbentett, megborzongatott, elborzasztott és elkeserített, de mindenekelőtt a végére nyújtott egy halvány reménysugarat is.
A január olvasás szempontjából meglepően produktívra sikeredett, aminek elképesztően örülök, mert a mentális egészségem ehhez képest mélyrepülésben volt és van. Szóval legalább az olvasásban volt egy kis sikerélményem. (Bár ahogyan majd látni lehet lejjebb, a januári kötetek nem éppen segítettek abban, hogy jobban érezzem magam.) Összességében pozitívnak tartom ezeket a hó végi összegzéseket, mert mindig rájövök, mennyire is várom a következő hónapot és hogy mit fog hozni magával.
Mint ahogy már a korábbi bejegyzéseimben is írtam ebben a hónapban, január a holokauszt-irodalomról szólt (részben). Ennek oka a mai világnap és a téma lezárásaként (már teljesen kikészültem lelkileg, ne csináljátok utánam) elhoztam egy eléggé ömlesztett posztot, amiben megmutatom az általam eddig olvasott köteteket és egy listát is hozok a számomra legérdekesebb címekből, egy amolyan holokauszt-TBR felsorolásként.
Vannak olyan könyvek, amik már régóta várnak türelmesen a várólistánkon, de nem merjük elolvasni őket valamiért. Tudjuk, hogy elképesztő olvasmányok, mindenki dicséri őket, talán pont ezért habozunk elkezdeni őket.
A Könyvtolvaj nálam pontosan ez a kötet volt.
Azok táborát erősítem, akiket érdekel a holokauszt-irodalom. Viszont nem hiszem, hogy sokan lennénk, akik még nem olvasták Zusak könyvét. Itt volt az ideje, ráadásul bloggerina barátnőm, Babó Buca jó szívvel ajánlotta, úgyhogy nem halogathattam tovább, elolvastam a Könyvtolvajt.
A január tematikus olvasás szempontjából a holokauszté, hiszen 27-e ezen tragikus esemény világnapja.
Ezen az apropón olvastam el ezt a történetet is, és bár nem terveztem be előre, mégis jó, hogy rászántam magam a Könyvtolvaj után. Ugyanis szükségem volt egy kis reményre.
Ráadásul ez volt az első igazi iker-olvasásunk a Könyvfikusz bloggerinájával, Babó Bucával, így még különlegesebb helye van ennek a könyvnek az olvasásaim között.
Úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom egy új bejegyzéstípussal is, hiszen nem biztos, hogy mindig lesz időm hosszú értékeléseket írni az összes könyvhöz, amit olvasok.
Főleg a képregényeket, graphic noveleket találtam mindig egy kicsit nehezebbnek értékelni, hiszen ezek mégis más könyvek és máshogy is épülnek fel.
Robert Dinsdale kötete 2021 első befejezett olvasmánya. Bár sajnos átlógott a tavalyi év végéről, azért mindenképpen hálás vagyok, hogy olvashattam, hiszen egy kimerítő hónap végén, végre újra otthon lapoztam fel és nagyon reméltem, hogy kapok tőle egy kis csodát. Szükségem volt rá és mivel az Empórium már csak ilyen, meg is kaptam.
Egyúttal kihívás is megírnom ezt az értékelést, mert elég későn álltam neki, azóta már több könyvet is befejeztem (amivel magamat is jócskán megleptem) és fakultak az emlékek.
Vágjunk bele!
