Hogy is szól a mondás? Megkésve bár, de törve nem...?
Hát, valami ilyesmi történt a bloggal is márciusban (február óta). Nem éreztem azt a folytonos motivációt, sőt inkább csak élvezni akartam, hogy olvashatok és nem kell közben jegyzetet készítenem.
Mérlegelnem kellett, hogy a saját mentális egészségem a fontosabb, vagy a rendszeres, heti két poszt. Egyértelmű volt számomra a válasz és azt hiszem ez az első, de biztosan nem az utolsó ilyen időszak a blog életében.
A március valamiért a readathonok hónapja lett, ami persze nem baj, mert így talán nagyobb sikerélményem lesz olvasás terén, mint idáig ebben az évben.
Az első maraton, amiben mindenképpen részt szerettem volna venni, a 24 órás olvasás volt, amit Enikő talált ki.
Mivel ilyenen még sosem vettem részt azelőtt, csak egy hetes, illetve egy hónapos kihívásokban, nem hagyhattam ki. És mivel tudom, milyen jó a közösségünk és mennyire motiváljuk egymást, egyszerűen csak az érzés miatt is érdemes az ilyen programokba belekóstolni.
Erről az egy napos maratonról hoztam most egy kis élménybeszámolót.
Ezt a hónapot nevezhetném „Hogyan ne csavarodj be? Útmutató a halogatáshoz haladóknak” is. Mert tényleg, az a bizonyos Halogató Maki naggggyon örülhetett nekem februárban.
Úgy érzem, hogy semmivel sem tudtam lépést tartani, sem a tanulással, sem pedig az olvasással. De legalább a szociális életem fellendült egy kicsit és nem éreztem magam egy magába fordult, depressziós tatunak. (Ennek tutira meglesz a böjtje, de nem baj.)
Gondoltam így a hónap közepén újra bejelentkezem egy helyzetjelentéssel a fantasy hónappal kapcsolatban, mert annak ellenére, hogy elkaptam egy heveny olvasási és alkotói válságot, mégis a bingóra tervezett könyveimmel haladtam a legtöbbet, annak ellenére, hogy azért lenne sok más fontosabb dolgom is. Hupsz.
Mindegy, így alakult, bővebben majd a hó végi összegzőben kifejtem, mik történtek/történnek éppen. De térjünk is rá a könyvekre, amiket eddig olvastam.
Eddig még soha nem vettem részt egyetlen, egy hónapon át tartó olvasós kihívásban sem.
Úgy éreztem, itt az ideje hogy ez megváltozzon, amikor Zsófi, az OlvaZsófi You-Tube csatorna gazdája bejelentette, hogy olvassunk vele fantasyt 2021 második hónapjában.
Erről olvashattok ma egy kicsit bővebben.
A január olvasás szempontjából meglepően produktívra sikeredett, aminek elképesztően örülök, mert a mentális egészségem ehhez képest mélyrepülésben volt és van. Szóval legalább az olvasásban volt egy kis sikerélményem. (Bár ahogyan majd látni lehet lejjebb, a januári kötetek nem éppen segítettek abban, hogy jobban érezzem magam.) Összességében pozitívnak tartom ezeket a hó végi összegzéseket, mert mindig rájövök, mennyire is várom a következő hónapot és hogy mit fog hozni magával.
Vannak olyan könyvek, amik már régóta várnak türelmesen a várólistánkon, de nem merjük elolvasni őket valamiért. Tudjuk, hogy elképesztő olvasmányok, mindenki dicséri őket, talán pont ezért habozunk elkezdeni őket.
A Könyvtolvaj nálam pontosan ez a kötet volt.
Azok táborát erősítem, akiket érdekel a holokauszt-irodalom. Viszont nem hiszem, hogy sokan lennénk, akik még nem olvasták Zusak könyvét. Itt volt az ideje, ráadásul bloggerina barátnőm, Babó Buca jó szívvel ajánlotta, úgyhogy nem halogathattam tovább, elolvastam a Könyvtolvajt.
Úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom egy új bejegyzéstípussal is, hiszen nem biztos, hogy mindig lesz időm hosszú értékeléseket írni az összes könyvhöz, amit olvasok.
Főleg a képregényeket, graphic noveleket találtam mindig egy kicsit nehezebbnek értékelni, hiszen ezek mégis más könyvek és máshogy is épülnek fel.
Robert Dinsdale kötete 2021 első befejezett olvasmánya. Bár sajnos átlógott a tavalyi év végéről, azért mindenképpen hálás vagyok, hogy olvashattam, hiszen egy kimerítő hónap végén, végre újra otthon lapoztam fel és nagyon reméltem, hogy kapok tőle egy kis csodát. Szükségem volt rá és mivel az Empórium már csak ilyen, meg is kaptam.
Egyúttal kihívás is megírnom ezt az értékelést, mert elég későn álltam neki, azóta már több könyvet is befejeztem (amivel magamat is jócskán megleptem) és fakultak az emlékek.
Vágjunk bele!
Mivel tegnap lettem 21 éves, elgondolkodtam, hogy melyik könyvek határozták meg úgy igazán az eddigi életemet. Egy biztos: amióta az eszemet tudom, mesét olvastak nekem a szüleim, amint pedig megtanultam olvasni, egyedül is faltam a különböző történeteket.
Szép emlékek fűződnek rengeteg könyvhöz, legyen az saját, vagy könyvtári; mese, vagy regény.
Bár a legfőbb hobbimnak csak 5-6 éve számít az olvasás, előtte is sok olyan cím és szerző felrémlik, akiknek vagy amiknek szerepe volt abban, hogy hogyan fejlődött a személyiségem és az olvasási ízlésem.
Ezért úgy gondoltam, ma elhozok nektek a sokból 21 olyan kötetet, amik tényleg meghatározó lépcsői voltak a könyvmollyá válásomnak. Persze a teljesség igénye nélkül, mert szerintem egy olvasó embert minden egyes általa befejezett kötet tovább formál.
Bár a blog maga csak novemberben indult, az évet mégis meghatározták az olvasás és az ahhoz köthető élményeim, így mindenképpen szerettem volna egy évértékelőt írni. Így Ti is láthatjátok, mi minden történt velem ebben az évben. Mert annak ellenére, hogy nem sokszor hagytam el a lakást, mégis volt itt izgalom és kaland – elvégre egy olvasó ember száz meg száz univerzumot megjárhat, akár csak 365 nap alatt.
Továbbá ebben a bejegyzésben írok a 2021-es tervekről is, főleg, ami a blogot illeti. Szóval, ha csak az érdekel, görgess bátran lejjebb!
Sokat gondolkoztam és nézegettem a netes platformokon, ugyanis szerettem volna egy igazi, bekuckózós, karácsonyi hangulatú booktag-et hozni Nektek így az ünnepre. De a sok lehetőség között szinte elvesztem, rengeteg féle posztot találtam, sajnos közülük nagyon sok hasonló volt számomra.
Rájöttem, hogy ha át szeretnék adni egy kicsit is abból a hangulatból, ami engem az ünnepekkor átjár, akkor meg kell mutatnom pár dolgot, amit mi a családommal hagyományként csinálunk, vagy átélünk december végén.
Szóval írtam egy saját könyves taget, az egyes pontok így egy kicsit specifikusabbak.
Ma egy rövidebb lélegzetű értékeléssel érkeztem, ugyanis ennek a könyvnek nem tesz jót, ha az ember előre tudja, mi fog benne történni. Sőt, ahogy én észrevettem, már az a kevés kis tartalomleírás sem feltétlenül kellene, hogy az éterben keringjen, mert így meg sokkal többet vár tőle az ember. Legalábbis, velem ez történt.
Sajnos ez a hónap nem sikerült annyira jól sem olvasás, sem a mindennapok szempontjából, mint ahogy én azt szerettem volna, de hát tudjuk, hogy „Ember tervez, Isten végez.”, ugye...
Úgyhogy lássuk, hogyan alakult ez a hónapom.
Történt egyszer, hogy Aliznak a Lizi Könyvországa blogról támadt egy szuper ötlete és engem kérdezett meg, hogy benne lennék-e egy közös játékban.
Mostanában nagy népszerűségnek örvend a booktuberek körében a „Mutass egy könyvet” játék, ami annyiból áll, hogy megkérik a követőiket instagramon (vagy más platformokon), írjanak nekik pontokat, ők pedig ezek alapján engednek nekünk egy kis betekintést a polcukra.
Mivel mi sem youtube-csatornával nem rendelkezünk, hogy levideózhassunk valami hasonlót, sem követőkkel, akik megírnák nekünk a promptokat, Alizzal inkább írtunk egymásnak 10+1 szempontot, amikhez most könyvet választunk.
Minden általam követett külföldi booktuber istenítette ezt a könyvet. Nekem valahogy mégsem adta a várt hatást, elmaradt a wow-faktor. Kivéve, ha marketingfogásként, vagy ifjúsági regényként nézem a könyvet, mert akkor viszont csillagos ötös jár neki.
Ilyenkor nem tudom, hogy az én ízlésemmel van-e a baj, vagy másoké nagyon furcsa, esetleg szimplán csak nem nekem való a krimi, mint műfaj. Mostanában kezdek rájönni, hogy valószínűleg ez a helyzet...
 |
| forrás: pinterest |
