Szerintem fontos dolog, hogy ha valaki bármilyen témában, vagy bármilyen formában segíteni tud valakinek, akkor tegye meg. Legyen az önkénteskedés, jótékonyság, adakozás, különféle események szervezése, vagy információszolgáltatás, mindenki találhat magának valamit az életében, amit egy kicsit mások javára tud fordítani. (Ha pedig ezt másokkal együtt csinálja, az még egyet dob a dolgon.)
Ezzel az apropóval született meg a fejemben a gondolat, hogy a könyvekkel kapcsolatos bejegyzéseimen túl akár ilyen, információ-jellegű szösszenetekkel is tarkítanám a blogot.
Úgyhogy most jöjjön egy kis betekintés abba, hogy mit is tanul egy 21 éves magyar könyvmoly egy külföldi egyetemen.
Ez a bejegyzés a Mit tanul egy könyvmoly-miniprojekt keretein belül íródott, ami elsősorban segítő szándékkal pattant ki a fejemből. Ezzel talán személyes, de érdekes módon tudunk információkat adni az érettségi-, vagy pályaválasztás előtt álló molyoknak. Ráadásul nem utolsó sorban megmutatjuk, hogy a sztereotípia, miszerint minden könyvmolyból bölcsész lesz, nagyon nem igaz!
A projektben résztvevő bloggerek oldalát a nevükre kattintva megtaláljátok:
Könyvfikusz, Kalamaj és a könyvek, Lizi Könyvországa, Varázstinta, Könyvkoktél, Millieux
Ha egyetemista bloggerként olvassátok ezt a bejegyzést és megtetszett a dolog, csatlakozzatok hozzánk nyugodtan!
Én ma az általános régészetről mesélek nektek egy kicsit, ugyanis már 2 éve ezt tanulom Bécsben, a kedvenc városomban. (Ausztriában maga a felsőoktatás is nagyon sokban különbözik az otthonitól, de erre most nem térnék ki külön. Ha valakit érdekel, nyugodtan keressetek fel és kérdezzetek róla, szívesen segítek mindenkinek!)
Az általános régészet lényegében az emberiség történetével foglalkozó tudományág, tehát az őskortól napjainkig minden korszakot vizsgál. Teszi ezt főleg materiális források alapján (például csontok, korabeli használati tárgyak, fegyverek, épületek, dísztárgyak, játékok, étel- és italmaradványok, stb...), hiszen az írásos forrásokat inkább a történészek elemzik, bár persze nekünk is kell szakirodalmat olvasnunk.
Ahhoz képest, hogy a gimi végén fogalmam sem volt, merre is indulhatnék el (szerettem volna állatorvos, lelkész, újságíró, bölcsész is lenni), valahogy mégis elkeveredtem Bécsbe, ami kicsi korom óta nagy álmom volt. Mehettem volna az ELTE-re is anglisztika szakra, de inkább a történelem mellett döntöttem a Bécsi Egyetemen. Mint kiderült, ez hiba volt. Nagyon nem éreztem sajátomnak az asztalnál való üldögélést és filozofálást, amit az a szak adott volna. Ebből is látszik, hogy mennyire nincs kőbe vésve valaki jövője, amikor a kezébe nyomják az érettségit.
Úgyhogy újra kezdetem a keresgélést, ezúttal már csak a saját egyetemem kínálatát nézegettem, hiszen maga az általános egyetemi élet nagyon megtetszett, egyszerű volt váltani és ügyeket intézni.
Így kerültem egy félév töri után a régészetre, amit viszont imádok. Sokszínű, érdekes és számomra kellően gyakorlatorientált szak ez, ahol még mindig számtalan lehetőségem lesz szakosodni (hiszen a történelem bármely korszakát választhatom).
 |
| forrás: pinterest |
A BA-képzés 6 szemeszteres, 2 toleranciaszemeszterrel. Tehát nyolc félév alatt kell teljesíteni 180 kreditet, ami nem is tűnik akkora ördöngösségnek. (Ebből 60 kreditet szakon kívülről kell hozni, úgyhogy idéntől az egyiptológia minort is felvettem.)
A képzéshez hozzá tartozik néhány sima előadás, ahol a különböző (főleg ős- és ókori) korszakokról tanulhatunk részletesen. De beletartozik a repertoárba a műemlékvédelem és a munkahelyi biztonsági ismeretek is, némi joggal megfűszerezve a tanulmányainkat.
Emellett pedig sok gyakorlati óránk van, többek között technikai rajz és különböző adatbázis-programok kezelése (a leletek dokumentációjához), földmérés, múzeumlátogatás és terepgyakorlatok. A diploma megszerzéséhez kötelező egy egy hónapos külföldi gyakorlat, tehát ásatáson való részvétel. Az utóbbi években (amíg be nem ütött a járvány) lehetőség volt Angliába, Dániába, de még Szaúd-Arábiába is jelentkezni különböző, már futó projektekre. Ezeknek a gyakorlatoknak a költségét 100%-ban állja az egyetem, ami elképesztő, hiszen 10-20 ember útiköltségéről, ellátásáról és szállásáról beszélünk egy-egy hónapra.
Persze a sok informatív tartalom és élmény mellett, amit a régészet ad, vannak negatív oldalai is. Például, hogy a covid miatt a személyes jelenlét hiányában nem igazán tudunk haladni a tanulmányainkkal, home-office-ban pedig elég elkeserítő tud lenni egy „átalakított terepgyakorlat”, ahol a város fontos pontjainak bejárása helyett előadásokat hallgatunk a műemlékekről.
A diploma utáni kilátások is elég vegyesek, hiszen nem szabad azt hinni, hogy egy régész ásatásról ásatásra utazik. Hozzá tartozik a dologhoz a kutatás és a restauráció is, ami inkább irodai munka, így talán kevésbé izgalmas. Ugyan sok projekthez írnak ki pályázatokat, a friss diplomásoknak így is nehezebb elhelyezkedni a szakmában. Pedig nem vagyunk sokan. (Összehasonlításképpen: a Bécsi Egyetem jogi karára félévente 3000 ember jelentkezik, míg az én régész-évfolyamomban 28-an indultunk eleinte.)
Pont a szak barátságos légköre fogott meg anno, hiszen itt tényleg mindenki ismer mindenkit, a professzorok névről tudják, ki kicsoda és tegeződnek a diákokkal.
 |
| tévhitek az általános régészetről forrás: pinterest |
Érdemes még tudni, hogy az általános régészet sok más szakkal rokon. Közeli tudományos viszonyban van az egyiptológiával, numizmatikával (a pénzérmékkel foglalkozó tudományág), a paleontológiával (Dinoszauruszok!), a történelemmel és főleg a klasszikus régészettel is (ez az ág kimondottan az ókori görög- és római leletekkel dolgozik).
Ebből pedig adódnak néha félreértések és tévhitek, hiszen sokan nem tudják a különbséget.
A legviccesebb tévhit viszont az „Akkor te Indiana Jones leszel, ha nagy leszel?” című. Nem. Nem leszek.
Legvégül pedig hoztam pár saját fotót, amit az órák alatt készítettem. Van köztük néhány, amikre külön büszke vagyok, hiszen sokszor esik szó magyar lelőhelyekről és különlegességekről kis országunkból is.
Valószínűleg a párom ma is meg fogja kérdezni tőlem elalvás előtt, hogy megtaláltam-e már Atlantiszt és nyilván az lesz a válaszom, hogy nem. De azért én szeretem, hogy az egyetemi tanulmányaim izgalmasak, érdekesek és ha végre eljutok egy ásatásra, biztosan még sokkal több kalandban lesz részem.
Remélem, tetszett Nektek ez az új fajta, személyes, de mégis segítő szándékú bejegyzés! Ha maradt bennetek kérdés, nyugodtan tegyétek fel kommentben!
Te mi leszel, ha nagy leszel?
Szeretettel: OlvasóBari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése