Mivel tegnap lettem 21 éves, elgondolkodtam, hogy melyik könyvek határozták meg úgy igazán az eddigi életemet. Egy biztos: amióta az eszemet tudom, mesét olvastak nekem a szüleim, amint pedig megtanultam olvasni, egyedül is faltam a különböző történeteket.
Szép emlékek fűződnek rengeteg könyvhöz, legyen az saját, vagy könyvtári; mese, vagy regény.
Bár a legfőbb hobbimnak csak 5-6 éve számít az olvasás, előtte is sok olyan cím és szerző felrémlik, akiknek vagy amiknek szerepe volt abban, hogy hogyan fejlődött a személyiségem és az olvasási ízlésem.
Ezért úgy gondoltam, ma elhozok nektek a sokból 21 olyan kötetet, amik tényleg meghatározó lépcsői voltak a könyvmollyá válásomnak. Persze a teljesség igénye nélkül, mert szerintem egy olvasó embert minden egyes általa befejezett kötet tovább formál.
1. Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék
Avagy az a mesekönyv, amit rongyosra olvastak a szüleim esténként, míg kívülről nem fújtam a könyvet. Előttem már anyunak is olvasták ezeket a meséket, utánam pedig az öcsém is sokszor ezekre aludt el. Nem tudnék kedvencet választani, minden egyes mesét egyformán szerettem, a rajzok pedig még most is élénken élnek a fejemben.
2. Gilbert Delahaye: Márti a cirkuszban
Avagy az egyik első könyvtári könyv, amit teljesen egyedül olvastam el.
Nyilván ennél sokkal több könyv járt nálam a kedvenc könyvtáramból, ha csak a Márti sorozatot nézzük, szerintem az összeset olvastuk Anyuval. De ebből a részből még most is rémlenek részletek és képek, úgyhogy mindenképpen ezt akartam megmutatni.
3. Fekete István: Tüskevár
Avagy az első önállóan kiolvasott regényem.
2007 nyarán találtam rá a nagymamám padlásán, nagyon megtetszett a festett borító, ráadásul édesapám sokszor olvasott Fekete Istvánt korábban, gondoltam, megpróbálkozom vele. Igaz, hogy hét évesen ez egy egész nyaras projektnek bizonyult, de megérte. Ma is szeretem azt a regényt, pedig nem lettem különösebb Fekete István rajongó.
4. Thomas Brezina: Penny sorozat
Avagy a történet, ami miatt először eldöntöttem, mi leszek, ha nagy leszek.
Imádtam minden egyes Penny könyvet, amit olvastam. Annyira, hogy tavaly újra is olvastam az első részt, pedig nagyon nem az én korosztályomnak szól. De különleges könyvecskék ezek, hiszen megtanítanak az állatok szeretetére, arra, hogy milyen fontos a barátság és a küzdeni akarás. És Brezina ezen sorozata miatt körülbelül addig állatorvos szerettem volna lenni, amíg rá nem jöttem a gimiben, hogy emelt kémia kell hozzá.
5. Lucy Maude Montgomery: Anne otthonra talál
Avagy a könyv, amiben először elvarázsoltak a leírások.
Harmadikas, vagy negyedikes voltam akkor, mert a nálunk gyakornokoskodó tanítónéni olvasott fel a könyvből. Emlékszem, hogy egy tipikusan olyan pillanat volt, amikor kinéztem az ablakon és megelevenedett előttem a virágos, illatos rét a felolvasás nyomán. Akkor döntöttem el, hogy ezt nekem el kell majd olvasnom később. Meg is kaptam az első kötetet és bár nem olvastam végig, tavaly az egész sorozatot be tudtam szerezni és immár angolul elolvastam Anne történetét.
6. Jacqueline Wilson: A tesóm nem semmi
Avagy az első könyv, ami sokkolt.
Nem, nem fogok spoilerezni, mert ha még nem olvastátok ezt a könyvet, akkor ideje kézbe vennetek. Tanulságos és szeretnivaló, közben pedig kifacsarja az ember lelkét.
Nem emlékszem, mikor, vagy kitől is kaptam pontosan, de azt tudom, hogy egy ideig nem olvastam utána mást, mert kiakasztott. Nagyon.
7. Paul Stewart: Erdőmélye
Avagy az első nyereménykönyvem.
Azt hiszem, a Könyvmolyképző kiadó neve alatt futott a Jonatán olvasós verseny, pont, amikor én is kistini voltam. Könyvmoly lévén, szerettem volna részt venni és szuper könyveket ismertem meg általa. Nem emlékszem, hogy milyen helyezést értem el, sőt az sem rémlik tisztán, hogy pontosan hányszor versenyeztem, de tudom, hogy egyik alkalommal ezt a könyvet kaptam a végén. Izgalmas, vicces képekkel van tele és nekem új volt a fantasy fogalma akkoriban. Szép emlék ez a kötet, talán egyszer megkaparintom a maradék két részt is.
8. Leiner Laura: Szent Johanna Gimi sorozat
Avagy a könyvek, amiket mindenki imádott és olvasott akkor, amikor kisgimis voltam.
Én az osztálytársaimhoz képest kicsit később kezdtem olvasni ezeket a különleges naplókat, de talán még jobban berántottak, mint a többieket. Hiszen pontosan olyan lányka voltam, mint Reni, csak egy kicsivel fiatalabb. Talán a harmadik kötet után értem be a sorozatot és onnantól kezdve tűkön ülve vártam a többi részt, pont, mint mindenki más. Nekem is a szívem csücske lett az a bizonyos B-s évfolyam és minden álmom volt egy olyan iskolába járni, mint az SzJG.
9. Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Avagy az első klasszikus regényem.
Első olvasásra szerelem volt, ráadásul büszke is voltam magamra, hiszen egy ennyire régi könyvet olvastam el. Gyönyörű a nyelvezete és maga a történet is az. Izgatottan olvastam Jane kalandjait, a hányattatott gyerekkorát, vele együtt utáltam az unokatestvérét és én is vele ébredtem azon a bizonyos reggelen Helen mellett. Később együtt érkeztünk meg Mr. Rochester birtokára és én is szerelmes lettem.
Ha csak egy könyvet választhatnék, akkor a Jane Eyre-nek mindig lesz helye a szívemben.
10. Wolfgang Borchert: Draußen vor der Tür
Avagy az első gimis kötelező németül.
Nem, ez nem egy boldog könyv, visszatekintve engem is meglep, hogy vajon miért is szerettem annyire. És mégis. Valami megfogott ebben a groteszk, sötét történetben, amire néha azóta is visszagondolok.
Különleges, hiszen érdekes a narrációja és azt hiszem, jól esett 14 évesen, hogy tudok olvasni a sorai között. Mert valahogy megértettem azt, hogy mi áll a könyv mögött.
11. Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa
Avagy az első Holocaust-témában olvasott könyvem.
Egy számomra kedves tanárnőm adta kölcsön a nyári szünetre, mert ajánlásokat kértem tőle a témában. Akkoriban kezdtem rájönni, hogy mennyire is érdekel engem a II. Világháború és főleg ez a része, ő pedig a következő töriórára már ezzel a kötettel állított be.
Azon túl, hogy ez már egy komoly könyv volt a gimis fejemnek (arany pöttyös könyvet előbb vettem kézbe, mint vöröset), a zsidóság meghurcolására még jobban felhívta a figyelmemet és azóta, ha csak tehetem, minden évben olvasok a témában. Persze mértékkel, mert nem egy vidám dolog.
12. Julianna Baggott: Tiszták
Avagy az első disztópiám és egyben az első nagy könyves csalódásom.
Könyvtári könyv volt, én pedig nagyjából 3 nap alatt végeztem vele. Olvastatta magát, érdekeltek a borzalmak a lapokon, megelevenedtek az elkorcsosult emberek és ez a különös, ijesztő jövőkép. Viszont nem volt teljes a történet, én pedig rohantam vissza a könyvtárba a folytatásért. Csakhogy sajnos megtudtam, hogy a kiadó megszűnt, a többi részt pedig nem fordítják le magyarra. Elképesztően mérges lettem, hiszen nem tudtam angolul és új kedvenc kötet lévén, érdekelt, hogy mi lesz a következő részekben. Akkor fogadtam meg, hogy nem kezdek bele többé befejezetlen sorozatokba, amit persze azóta nem tartok be, viszont már tudok angolul, tehát ilyen problémám nem lesz többé. (Azóta egyébként nem folytattam a sorozatot.)
13. Neil Gaiman: Sosehol
Avagy az első Neil Gaiman könyvem.
Maradjunk annyiban, hogy megnyert magának. Szőrőstül-bőrőstül, egerestül-groteszkestül. Imádtam a világát, a Lenti London ötletét, a sötét sikátorokat. És azóta is töretlenül imádom az úriember minden egyes művét. Pont.
14. Rebecca Donovan: Lélegezz! Trilógia
Avagy a könyv, amit életemben először utáltam.
Mert nem lehet minden csupa pozitív. Fokozatosan kezdtem el nem-szeretni a főszereplőt és ez a harmadik kötetre átcsapott utálatba. Mivel az egész trilógia ajándék volt, nem volt szívem megszabadulni tőle, de egyértelműen ez az egyik sötét foltja az olvasásaimnak.
15. Luca Di Fulvio: Álmok bandája
Avagy az első komoly történelmi-családregény, amit magamnak választottam.
Magam sem tudom, miért akadt meg a szemem pont ezen a könyvön, talán aranyosnak találtam. De a benne lévő történet mindennek bizonyult, csak cukinak nem. Di Fulvio előszeretettel ír hosszan, nehéz, sokszor egyenesen tabu témákról lehengerlő stílusban. Szerintem pedig mindenkinek olvasnia kellene.
16. Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Avagy A Könyv.
Az a könyv, ami beszippantott és nem engedett, évekig. Ugyanis amint letettem, tudtam, hogy a kedvencem lett, visszavittem a könyvtárba és onnantól kezdve folyton ezt kerestem a boltokban. Sehol nem találtam ugyan, de az imádat nem apadt, azóta sem olvastam még egy ennyi varázslattal átitatott könyvet, ami az olvasót is bevonja a csodába.
17. Eszes Rita: Illangók
Avagy a könyv, amiről az első sikeres értékelést írtam.
Persze, előtte is értékeltem már könyveket a molyon, hiszen szeretem dokumentálni az olvasásaimat. De leesett az állam, amikor hónapokkal az értékelés után Eszes Rita üzenetet küldött, hogy használhatná-e az én soraimat a könyvéről egy magazinban. Mondanom sem kell, beleegyeztem és rácsodálkoztam, hogy mennyire kedves így ismeretlenül is az írónő. Azóta ezeknek a tapasztalatoknak a listája szerencsére bővült, én pedig alig várom, hogy olvashassam a második részt.
18. Frances Hodgson Burnett: The Secret Garden
Avagy az első angol nyelvű olvasásom.
Dupla kihívás is volt magam felé, hiszen klasszikus, így a nyelvezete sem a legegyszerűbb (pláne a rengeteg wales-i akcentussal írt mondattal). Viszont a Libriben megakadt a szemem a MacMillan Collector’s Library könyvein, amelyek aprók, de csodálatos kék színűek, aranyozott lapszélekkel és dombornyomott, kemény borítóval. A Titkos kert volt mind közül a legcsodásabb és ha már hazavittem, mindenképpen el is akartam olvasni. Maradandó élmény és siker volt.
19. Akihito Tsukushi: Made in Abyss 1.
Avagy az első mangám.
Ezzel pedig át is tértünk a 2020-as meghatározó olvasmányaimra, hiszen úgy érzem, hogy tavaly kezdtem el igazán tudatosan olvasni, amihez nagyban hozzájárult a BookTube Discord csapat.
A manga története pedig vicces, hiszen én kisebb korom óta ki nem állhattam az animéket. Mit ad a sors, a párom a földkerekség legnagyobb otakuja (Na miket tudok!) és így borítékolható volt, hogy előbb-utóbb beadom a derekamat. A Made in Abyss annyira megtalálta a lelkemet, hogy egy éjszaka alatt maratonoztuk végig, majd pedig a mangát is megrendeltem. A többi pedig történelem.
20. Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Avagy az első non-fiction könyvem.
Mindig is érdekelt, hogy mi is történt pontosan Csernobilban. Miután megnéztük a minisorozatot és hasonlóképpen elszörnyedtünk, mint mindenki más, egyre inkább megerősödött bennem, hogy az alapjául szolgáló könyvet is el kell olvasnom. Nagyon jól tudtam, hogy nem lesz egy sétagalopp, mégis...sokaknál láttam és reméltem, hogy nekem is tud adni valami újat. Adott is. Rengeteget gondolkodtam, miközben azon szörnyülködtem, hogy hogy lehet ilyen az emberiség és miért van az, hogy a hatalom fontosabb, mint más emberek élete.
Ha csak egy non-fictiont olvastok el az életben, ez legyen az.
21. Raana Raas: Az ogfák vöröse
Avagy az első BookTube Könyvklubos olvasásom.
Nagyban meghatározta a tavalyi évemet a könyvklub, sok szempontból löketet adott (nem csak az olvasásra) és ezért nagyon hálás vagyok. Mindennek tetejébe jobbnál jobb és színvonalasabb könyvekkel foglalkozik ez az egyre bővülő csapat és élmény őket hallgatni.
Az Ogfák pedig 2020 egyik kedvenc olvasásélménye lett, amellett, hogy úgy érzem, elindított számomra egy új korszakot is.
Ez lenne hát az én 21 meghatározó könyvem, ha már betöltöttem a huszonegyet.
Remélem, hogy titeket is megfogott egy-egy könyv és talán nektek is olyan fontos lesz egy cím a jövőben, mint nekem.
Nektek mi az eddigi legmeghatározóbb olvasmányotok?
Szeretettel: OlvasóBari
*a képek forrása a moly.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése