A január tematikus olvasás szempontjából a holokauszté, hiszen 27-e ezen tragikus esemény világnapja.
Ezen az apropón olvastam el ezt a történetet is, és bár nem terveztem be előre, mégis jó, hogy rászántam magam a Könyvtolvaj után. Ugyanis szükségem volt egy kis reményre.
Ráadásul ez volt az első igazi iker-olvasásunk a Könyvfikusz bloggerinájával, Babó Bucával, így még különlegesebb helye van ennek a könyvnek az olvasásaim között.
Leon Leyson, gyermekkori nevén Leib Leyson életrajzi kötetét Magyarországon a Maxim kiadó gondozza.
A rövidsége ellenére ez a könyvecske tele van reménnyel, küzdeni akarással és kitartással, ez pedig különlegessé teszi a szememben.
A maga 220 oldalával és a nagy betűkkel – nagy sorközzel írt szöveggel igazán gyorsan olvasható, még a témája ellenére is. Így, ha valaki szeretne hozzám csatlakozni a tematikus olvasásban, ezzel a kötettel bátran tegye meg. Én egy nap alatt olvastam el Leon tragikus, mégis pozitív szemléletű életét és őszintén elgondolkodtatott, hogy ha egy ennyire meghurcolt és megszégyenített ember fel tudott állni és a saját kezébe venni a sorsát, akkor az én problémáim vajon relevánsak-e egyáltalán.
Tetszett a kötet elején található térkép (a térképek mindig jók) és az is, hogy E/1-ben mesél a szerző, így közelebb éreztem magamhoz. (Bár nem ő maga írta meg a történetet, hanem a felesége, könnyebb így hivatkoznom rá.)
Illetve tanított is, hiszen a 20. század eleji patriarchális, falusi zsidó társadalomról vajmi kevés tudással rendelkeztem, ezzel pedig szerintem nem vagyok egyedül.
Oskar Schindlerről is egy teljesen új képet mutatott, mint amit a filmből megláthat az ember. Amon Göth-től pedig talán még jobban undorodom, mint eddig, ha ez egyáltalán lehetséges.
Összességében az, hogy az 1900-as évek egyik legnagyobb tragédiáját ennyire pozitívan tudta szemlélni, kivételes és becsületre méltó. Jó volt olvasni, hogy Amerikában végül családra és ezzel megnyugvásra lelt, hiszen megérdemelte.
 |
| forrás: pinterest |
Amit szerettem benne:
- a reményteli világlátást
- a gyors tempóját
- a térképet és a kötet hátuljában található fotókat
Amit nem szerettem benne:
- a felületességet (ilyen kevés oldalban lehetetlen egy életet részletgazdagon elmesélni)
Kiknek ajánlom:
Azoknak, akik még csak ismerkednek a holokauszt-irodalommal.
Azoknak, akiket érdekel a zsidók második világháborús meghurcolása egy gyermek szemszögéből.
Azoknak, akik szeretnének megismerkedni Oskar Schindlerrel, de félnek belevágni a Schindler listájába.
Azoknak, akik szeretnének egy rövid, de mégis olvasásra érdemes önéletrajzot olvasni.
Azoknak, akik szeretik meglátni a rosszban a jót.
Kedvenc idézeteim:
„Persze az emlékektől nem lehet úgy megszabadulni, mint egy kalaptól, azok velem maradtak minden pillanatban.”
•••
„Emlékszem egy interjúra, mely a tudós és szépíró Joseph Campbellel készült. Sosem felejtem el, hogy miként határozta meg a hős mibenlétét. Azt mondta, a hős egy olyan egyszerű emberi lény, aki a legjobbat választja a legnehezebb időkben. Oskar Schindlerre pontosan illik ez a meghatározás.”
Értékelésem: ★★★★☆ (4)
(Az életrajzi köteteket mindig nehezen tudom csillagozni, hiszen mi jogom van nekem egy emberi életet pontozni? Semennyi. Így ilyenkor inkább a könyv külsejére és a szerkesztettségre, nyelvhasználatra adok csillagot.)
Ti olvastok a hónapban holokauszt-témájú irodalmat?
Szeretettel: OlvasóBari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése