Újraolvas – átír – eléget ‹Játék›

Megjött a kedvem a booktag/kihívás posztokhoz, úgyhogy megint elhoztam egyet, ami bár a booktuberek között népszerűbb és talán egyszerűbben kivitelezhető, nem akartam kimaradni én sem a buliból. 

De ne aggódjatok, nem könnyítettem meg magamnak a dolgomat!

Aki eddig nem hallott volna róla, a „reread-rewrite-burn” kihívás lényege az, hogy előre összeírt könyvcímeket kalapból, sapkából, kosárkából, bármiből hármasával kihúzunk és eldöntjük, hogy melyiket olvasnánk újra, égetnénk el (SZIGORÚAN TEORÉTIKUSAN), vagy írnánk újra. 

Szerettem volna ilyesmit a blogomra, úgyhogy segítségül hívtam a molyt és a tavaly olvasott könyvekből kiválasztottam 15-öt. Csapjunk is bele! 

forrás: moly.hu

Első pillantásra ez a hármas nem is tűnik rossznak, de aztán ahogy visszajönnek az emlékeim a kötetekről, rá kell jönnöm, hogy nem is olyan egyszerű a döntés.

Az elsőn nem igazán kell gondolkodnom, A medve és a csalogány volt a tavalyi évem egyik hatalmas kedvence, nem nyúlnék bele, csak újra olvasnám. Sokszor. 

Hosszas gondolkodás után ítéltem oda az átírást On Sai kötetének, mert mégsem volt annyira nagyon rossz élmény. A helyesírási hibák tömkelegét viszont biztosan kijavítanám benne. 

A Nem akartam vele élni egy raktárvásáros, vékonyka kis kötet volt, ami sokkal kevésbé fogott meg a témájával, mint vártam. Túl rövid volt egy ilyen súlyos mondanivalóhoz és csapongott is. Tűzbe vele! 

forrás: moly.hu

Ez sem sétagalopp, de tény, hogy a Hygge holiday a maga nyugodt, meghitt és cuki légkörével nagyon megfogott tavaly nyáron, pedig nem jellemző rám, hogy „limonádé” regényeket olvassak. Ezzel viszont el tudom képzelni, hogy majd egy őszi ködös napon, bekuckózva újra elolvasom egy forró kakaó társaságában. 

A másik kettő nehezebb, mert egyiket sem szerettem műfajukból adódóan. Ráadásul a Truly Deviousra azóta is dühös vagyok a giga-mega függővége miatt. Ám legyen, átírnám a végét, esetleg le is zárnám a sztorit. Khm. 

Sajnos a Carrienek mennie kell, a horror nagyon nem az én zsánerem és okozott pár álmatlan éjszakát. 

forrás: moly.hu

Jajj nekem. Ez kegyetlenre sikeredett. 

A Csernobili imát, bármilyen szívesen is égetném el, mondván ez meg sem történt, nem tehetem. Mert annyira tisztán, hűen írja le a kegyetlen tényeket egy valós, megtörtént tragédiáról, aminek ma is sokan nyögik a hatását, hogy tartom azt a kijelentésemet, ezt mindenkinek olvasnia kellene egyszer. Újraírni szebben és találóbban nem tudnám, így őt olvasnám újra. 

Az ogfák vörösének a végét átírnám, főleg azt a bizonyos SPOILERES RÉSZT, mert nem. Az nem történhetett meg. Pont.

Így pedig sajnos kénytelen vagyok tűzre vetni az Anne-t, ami fáj, mert nagyon szeretem ezt a szívmelengető történetet.

 

forrás: moly.hu

Ez végre nem olyan nehéz! 

A Piranesit szívesen elolvasnám újra, hátha akkor több apró részlet tűnik fel és jobban megértem, amit a történet mondani akar. Mert, ahogy Andi is mondta, tudom, hogy ez egy zseniális kötet, csak nem hozzám beszél. 

A Viharszigetet meglepően nagyon-nagyon szerettem, izgalmas, fordulatos és csavaros volt, még úgy is, hogy a filmes előzetes miatt lelőttem magamnak egyszer a végét korábban. Néhány apró részletet átírnék benne, de nem nyúlnék bele nagyon. 

Igen, A legyek Ura pedig megy a levesbe, mert nagyon nem az én stílusom, akármennyire mentem is bele a szimbolikájába. 

forrás: moly.hu

Az utolsó hármas sem okoz különösebb nehézséget, tekintve, hogy nagyon szélsőséges könyveket sikerült összehúznom. 

Neil Gaimant soha, semmilyen körülmények között nem írnék át, a könyveit bántani pedig eszembe sem jutna. Ellenben szerintem akárhányszor újra tudom olvasni úgy a Soseholt is, hogy találjak benne valami új részletet, ami felett addig elsiklottam. 

Christina Henry regénye is nagy kedvenc volt tavaly, viszont a vége nagyon gyors lett és egy kicsit össze is csapták. Ez nem feltétlenül vesz el az élményből, de azért kicsit átfogalmaznám a lezárását.

A Remek! a tavalyi év mélyrepüléseként nem juthatna jobb sorsra akkor sem, ha számításba veszem, hogy ez volt Laura első regénye. Hozzon valaki gyufát! 

 

• • •

 

Ez lenne hát a kis kihívásom, amit bár egyedül csináltam meg, azért így is nagyon jól szórakoztam. 

Talán legközelebb nem csak egy év olvasmányaiból választok majd, sőt megkérem a páromat, hogy írjon össze nekem címeket! Úgy még izgalmasabb lesz. 

Bár tudom, hogy ilyen tartalmakat izgalmasabb látni is, mint csak olvasni, azért remélem, ti is kíváncsiak voltatok, hogy döntenék én egy-egy ilyen helyzetben. Persze könyveket égetni/darálni még mindig NEM MENŐ, ez nem a középkor. 

 

Ti hogy döntöttetek volna egy-egy sornál? 

 

Szeretettel: OlvasóBari