24 órás olvasás ‹Readathon›

A március valamiért a readathonok hónapja lett, ami persze nem baj, mert így talán nagyobb sikerélményem lesz olvasás terén, mint idáig ebben az évben. 

Az első maraton, amiben mindenképpen részt szerettem volna venni, a 24 órás olvasás volt, amit Enikő talált ki. 

Mivel ilyenen még sosem vettem részt azelőtt, csak egy hetes, illetve egy hónapos kihívásokban, nem hagyhattam ki. És mivel tudom, milyen jó a közösségünk és mennyire motiváljuk egymást, egyszerűen csak az érzés miatt is érdemes az ilyen programokba belekóstolni. 

Erről az egy napos maratonról hoztam most egy kis élménybeszámolót. 

Mivel Magyarországon március 15. ünnepnap és így szünet is, Enikő 14-én, vasárnap 10 órától hirdette meg a maratont, hiszen így hétfőn reggel tízig tudtunk olvasni. Bár nekem a 15-e Bécsben nem munkaszüneti nap, azért szerencsém volt az órarendemmel, mert csak 11-től kellett előadást hallgatnom. 

Abban viszont biztos voltam, hogy az éjjeli fentmaradás nem fog összejönni, egyébként is szeretem alaposan kialudni magam, hát még iskolahét előtti éjszaka. 

Fontos szempont volt, hogy legyen sikerélményem, így én is azok táborát erősítem, akik nem egy vaskos kötettel, hanem több kisebbel vágtak neki ennek a napnak. 

A stratégiám a következő volt: választottam egy mangát (mert éppen várakozott a polcomon), egy képregényt, egy verses-, és egy novelláskötetet, egy mesekönyvet és egy kisregényt, mondván, hogy ez 24 óra alatt simán összehozható. Bár nem egészen alakult így, azért én mégis sikeresnek könyveltem el végül a napot. 

Lássuk, hogy miket választottam egészen pontosan: 

 

Manga

Akihito Tsukushi: Made in Abyss 3. 

(180 oldal) 

 

Ezzel a kötettel kezdtem, mert bár a sorozatot már láttam, egyszerűen nem tudom megunni Riko és Reg történetét. Annyira cuki köntösbe bújtattak egy lélekölő és kegyetlen történetet, hogy nincsenek rá szavaim. Pedig az animét tényleg csak azért kezdtem el, mert a poszteren volt egy cuki kislány és kisfiú felfedezőruhában...

Egyébként a Made in Abyss egy fantasy sorozat, nagyon különleges világépítéssel és szereplőkkel, ami egyre sötétebb lesz, ahogy haladunk előre a sztoriban (vagyis inkább lefelé, de ezt csak az fogja érteni, aki olvasta/látta). Ja, és régész gyerekek vannak benne, meg fantasztikusan ijesztő lények! 

Összességében talán ez a rész volt eddig a kedvencem, mert megjelent végre a kedvenc karakterem is. Arról nem beszélve, hogy továbbra is borzongatóan gyönyörű a grafika. 

 

Összesen: ★★★★★ (5)

•••

 

Novelláskötet 

Sütő Fanni: Csudapest világvége

(60 oldal) 

 

Itt már láttam, hogy nem fogok tudni mindent elolvasni, amit kitűztem, főleg nem a kisregényt, így azt el is engedtem lélekben. Valamiért csak délután öt felé álltam neki ennek a kötetnek, de tény, hogy nem használtam ki teljesen a 24 órát, ami nem is baj.

Sütő Fanni könyve már akkor is megfogott, amikor még csak a borítót és a címet láttam. Aztán kiderült, hogy ez a kötet teljesen ingyenesen elérhető e-book formátumban a neten, én pedig azonnal kattintottam is a linkre.

Egyáltalán nem csalódtam. Annyira vitt magával a történet, annyira gyönyörűen volt megírva minden egyes sztori és vers, hogy le sem raktam, egyszerre elolvastam az egészet. Egyébként is kilóra meg lehet venni az olyan könyvekkel, amik urban fantasyt és disztópiát ígérnek (lásd: Neil Gaiman Soseholja.) de ebben még plusz elképesztő képi világ és líraiság is volt. Folyton felolvastam belőle a páromnak, volt, ahol nevettem és volt, ahol tátott szájjal pislogtam. 

Ki merem jelenteni, hogy a maga 60 oldalával eddig ez a kötet volt a legnagyobb meglepetés az évben, biztosan elő fogom még venni. 

 

Összesen: ★★★★★ (5)

 

••• 

 

Képregény

Alice Oseman: Heartstopper 1. 

(288 oldal)

 

Végül ez lett a leghosszabb kötet, amit kiolvastam vasárnap, ráadásul a legrövidebb idő alatt. 

Ugyanis akkor kezdtem bele, amikor este nyolckor read-int tartottunk discordon. 40 percig olvastunk együtt és amikor újra beleszóltak a többiek a mikrofonba, én pont leraktam a befejezett képregényt. (Olvasás közben számoltam magamban, hányszor mondom, hogy „aww”. Tizenötször.)

Mondhatjuk, hogy Eszti propagandája (megint) elért hozzám és sikeres volt. Ugyanis ez a történet egy cuki, puha szeretetgombóc volt, akkor sem fordult rosszra semmi, amikor már épp felszisszentem volna. A rajzolása végtelenül egyszerű, mégis elég, semmivel sem lett kevesebb általa a történet. 

Mindenképpen folytatom majd, mert imádtam. 

 

Összesen: ★★★★★ (5)

 

•••

 

Mesekönyv

A. A. Milne: Winnie the Pooh 

162 oldal

 

Ennek már annyira későn álltam neki, hogy csak 90 oldalig jutottam benne, aztán kidőltem. Mindenképpen ezt szerettem volna estére hagyni, mert bár angolul van, mégiscsak a Micimackó, ami valljuk be, nem a legnehezebb olvasmány. 

Az illusztrációk még mindig édesek a könyvben, az egész csapat imádnivaló. Azt hiszem erről a könyvről nem tudnék sok újat mondani, talán csak azt, hogy nekem kisgyerekkorom óta ez volt az első igazi olvasásom. 

Mivel másnap reggel tízig még jócskán volt időm, nem aggódtam annyira. Reggel nyolckor folytattam és sikeresen be is fejeztem a történetet. 

 

Összesen: ★★★★★ (4,5)

Sajnos így a verseskötetre és a kisregényre nem jutott időm, de egyáltalán nem bánom.

Így legalább megtanultam magamról, hogy nem fogok tudni folyamatosan rengeteget olvasni (maximum, ha egyedül vagyok a lakásban) és hogy jobb taktika volt számomra a több rövid könyv, mint az egy hosszú. 

Nagyon jól éreztem magam a readathonon, jó volt látni a többiek sikerét is és persze a közös olvasás mindig szórakoztató. 

 

Ti részt vettetek? Ha igen, mit olvastatok?

 

Szeretettel: OlvasóBari