Mivel tudtam, hogy ez a kötet Leiner Laura első regénye, amit 19 évesen írt unalmában, nem állítottam nagy elvárásokat a regény elé. És milyen jól tettem!
Ez korántsem egy Laurától megszokott slice-of-life, megnyugtató, együltő-helyemben-kiolvasom sztori volt ugyanis. A tökéletestől pedig annyira messze volt, mint a Föld a Jupitertől. De minél tovább haladtam, annál inkább kezdtem meglátni benne azt a jól megszokott, poénos, laza stílust, ami az írónőt ma jellemzi. Hiszen minden hibájával együtt ez a könyv nem is akar több lenni, mint ami. Egy első szárnypróbálgatás a barátságról, nyárról, szerelemről és fiatalságról.
Leiner Laura: Remek!
L&L Kiadó, 2005
336
Például elmehet dolgozni egy videótékába, hogy ne teljen tétlenül a nyara. Ennél jobb munkahelyet nem is találhatna, és végre lesz ideje nekilátni a forgatókönyvnek…
Persze végül semmi sem a tervek szerint alakul, minden a feje tetejére áll: valódi filmbe illő jelenetek, káosz és rengeteg humor Leiner Laura első, bemutatkozó regényében, amely több mint 10 év után jelenik meg újra.”
Ezt a bejegyzést novemberben írom, a Truly Devious olvasása után. Amikor is annyira kimerített egy angol nyelvű krimi, hogy másra sem vágytam, csak egy laza, vicces könyvre. Gondoltam, mi baj lehet, Leiner Laurával lehetetlen melléfogni!
Itt kezdődött a szemöldököm folyamatos, napokon át tartó liftezése (szerintem már simán elbírná helyettem a bevásárlószatyrot, annyira megedződött...) és a sok szünet tartása, hogy fel tudjam dolgozni a felém áradó töméntelen hülyeséget. De ígérem, hogy nem csak rosszat írok a Remek! -ről, ugyanis a végére egészen elviselhető lett. Csak éppen még úgy is sok wtf-faktor volt benne, hogy tényleg nem tettem nála magasra a lécet.
A borító rendben volt, hiszen az új kiadásban vettem a könyvet még az egyik dedikáláson. Tetszett, hogy nem volt túltömve, de mégis átadta a mozis, filmes hangulatot, amit az ember egy ilyen fülszöveg alapján vár. Igaz, hogy nem mindegyik új borítóval vagyok kibékülve az L&L-től (Igen, Akkor szakítsunk és Bábel, rátok nézek.), de ez tényleg rendben volt.
Viszont amikor rájöttem, hogy a cím csak azért Remek!, mert Linda folyton ezt hajtogatja magában, akkor végleg lemondtam arról, hogy ez egy igazán jó sztori legyen.
Ami a cselekményt illeti, valami olyasmit vártam, amit kaptam. Egyszóval, ha valaki nem rajong a fanfiction jellegű történetekért, az ne kezdjen bele ebbe a könyvbe. Rengeteg klisé van a sztoriban, kezdve a kőgazdag szülőktől, a 19 éves lányon át, akinek van autója, az össze-vissza vásárolgatásig és teljesen váratlan nyaralásokig. Úgy éreztem, hogy Laura mindent ebbe a könyvbe akart sűríteni, a fent említett nyaralástól az esküvőig, de eközben semmit nem fejtett ki igazán. Egy körforgást kapunk, ami a bulizástól indul (amíg tajtrészeg nem lesz mindenki), a Jason-ön való ábrándozással folytatódik, majd egy önsajnáló monológgal ér véget, ahol rendszerint azt olvashatjuk, hogy Linda forgatókönyvíró lesz, de még bele sem kezdett semmibe. Majd lefekszik aludni. Minden fejezet végén. Ennyi.
Ezzel kapcsolatban pedig nagyon kettős érzéseim vannak. Ugyanis a céltalanság és útkeresés nekem is jelen van az életemben 21 évesen, egyetemi hallgatóként is, szóval teljesen relevánsnak gondolom a dolgot.
De az egyenlet másik összetevője a buli-cigi-pia hármas, ami a nálam fiatalabb korosztálynak abszolút negatív példát állít, a velem egykorúak pedig (remélem) már kinőttek az ilyen szintű partiéletmódból.
Emellett sok, tényleg rengeteg tőmondattal írt cselekmény ez, amiben az egyszavas párbeszédek még statikusabbá teszik az olvasásélményt, legalábbis számomra. Nem beszélve a káromkodással megtűzdelt sorokról, amikből szintén nem volt kevés és engem igenis megakasztottak. Mert persze, már-már beleépültek a nyelvünkbe bizonyos szitokszavak, lehet is őket irodalmi szövegben használni, de mértékkel. Ez a mérce itt abszolút hiányzott, főleg a kötet első felében.
A helyszínről nem tudtunk meg sokat, én a nevek miatt teljesen bele tudtam volna képzelni a sztorit egy amerikai szettingbe is, de sanda gyanúm, hogy igazából (mint Leiner Laura regényeiben általában máskor is) Magyarországon vagyunk. Az egyetlen biztos pont Jesolo volt, amitől őszintén szólva egy kicsit többet vártam. Akkor is, ha későn jött be a képbe a nyaralás vonal, arra számítottam, hogy ez lesz a középpontban, ehhez képest talán 3 fejezetet szánt neki az írónő.
 |
| forrás: pinterest |
A karakterek engem külön-külön a falra tudtak küldeni, mindenki hihetetlenül idegesítő volt, kivéve talán Jason-t, de ő is csak az elején volt szimpatikusabb. Linda szülei például totális robotoknak tűntek, nem foglalkoztak a gyerekeikkel.
Mike - ahhoz képest, hogy Linda úgy gondolt rá, mint legjobb bátyra - egy utolsó bunkó volt mindenkivel, a regény legnagyobb részében egyenesen letojta a húgát is, akkor sem beszélt vele, amikor megígérte neki.
Aki ismeri egy kicsit is Laurát, mint írónőt, az talán felfedezte, hogy Linda karakterével sok közös van bennük és erre a regény végén lévő kiegészítésben szépen rá is világít az olvasónak. Ott van például a filmek és a mozi szeretete (sajnos ez a része nincs túl részletesen kidolgozva a sztorinak), vagy a tanácstalanság a jövővel kapcsolatban.
Én vicces módon végig úgy gondoltam Lindára, mintha Laurát látnám és ezért is volt fura, hogy néha mekkora hülyeségeket gondolt, vagy mondott. Azt viszont jó volt látni, hogy fejlődött a karaktere.
SPOILERVESZÉLY!
Az után a bizonyos szakítás után annyira összecsaptak felette a hullámok, hogy elindult nála egy minimális stílusváltás, nyitottabb lett a többiek felé (Akkor is, ha fejben mindig lenézett mindenkit továbbra is, úgy éreztem, hogy ezt már csak nagyzolásból teszi...) ami igencsak jót tett a történetnek és az én lelkemnek is.
SPOILER VÉGE!
Annak ellenére, hogy egyesével idegesítettek, baráti társaságként valahogy jobban szórakoztattak. Ezt betudtam a tipikus Leiner Laura jelenségnek, hiszen baráti köröket különös gonddal, humorra tud ábrázolni. Ha belegondolok, minden regényének egy kemény magja van, akikkel együtt lehet nevetni a sok hülyeségen.
A kötet vége nálam hatalmasat dobott az egész sztori megítélésén. Észrevettem magamon, hogy végig vártam, mikor jönnek össze a szereplők. Na majd most! Hát, nem... Akkor biztosan most!
De nagyon meglepett, hogy nem kaptunk klisés befejezést, aminek furcsa módon örültem. Így még inkább a barátságokon maradt a hangsúly. A lezárás pedig akármilyen hirtelen volt is, valahogy helyénvalónak tűnt.
Összességében (és a 2018-as kiegészítés fényében) elmondhatom, hogy a 2000-es évek elejének hangulatát remekül visszaadta, sikerült megragadnia azt a mostanihoz képest lelassult ritmust, ami jellemezte a VHS/DVD-korszakot. Ezzel együtt pedig megbocsátható a könyvnek a monotonitás is.
Nekem igazán az utólag hozzátett utószó zárta le a könyvet, jó volt Laura emlékeit olvasni a nehézségekről és a szép pillanatokról, amiket ehhez a könyvéhez köt.
Örülök neki, hogy nem ez a regénye talált rám elsőnek, hanem már rengeteg más LL-kalanddal a hátam mögött fogtam neki. Ha nem így lett volna, lehet, hogy nem veszem a kezembe a többi kötetét, így azoknak tudom ajánlani ezt a sztorit, akik nem várnak sokat tőle, vagy akik már ismerik és szeretik az írónő későbbi műveit.
A sorozat további kötetei:
Ez is remek!
a régi kiadás
forrás: moly.hu
A kedvenc idézetem:
„Szerintem a gyerekkori álmok azért jók, mert soha nem lehet teljesíteni. És vicces, hogy sok év múlva, amikor az ember teljesen mást csinál, akkor eszébe jutnak ezek a kis butaságok, és elmosolyodik.”
Borító: ★★★☆☆
Cselekmény: ★★☆☆☆
Helyszín(ek): ★★☆☆☆
Szereplők: ★★☆☆☆
Összesen: ★★☆☆☆(2)
Ti szeretitek a filmeket? Melyik a kedvenc mozis élményetek?
Szeretettel: OlvasóBari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése