Ez a könyv olyan sokat képes adni. Elgondolkodtat, megnevettet, kiakaszt és megsirat. Nagyon hálás vagyok azoknak, akik ajánlották, mert magamtól biztosan nem vettem volna a kezembe és akkor egy elképesztő történettől estem volna el.
Rám nem jellemző, hogy sci-fi-t olvassak, ezért is tartottam tőle az elején, de a végére annyira berántott a cselekmény, hogy kétségem sincs afelől, ez lett a kedvencem a műfajban.
 |
| Raana Raas: Csodaidők - Az ogfák vöröse Shremeya, 2006 390 oldal |
„Judy intézetben nevelkedik. Nehezen találja helyét, legnagyobb vágya, hogy végre családja legyen. Mindez szertefoszlani látszik, amikor anyja végleg lemond róla.
Giin közismert vallási vezető, de egyik beosztottjának váratlan halála olyan események sorát indítja el, amely mind az ő, mind egész közössége életét megváltoztatja.
Yaan egy gazdag nagycsalád elsőszülöttje, aki igyekszik zsarnoki apja elvárásainak megfelelni. Ahogy azonban nagykorúsága egyre közeledik, úgy dönt, saját kezébe veszi sorsa irányítását.
Hétköznapi küzdelmeik során lassan nyilvánvalóvá válik, hogy a mindhármuk életét felforgató, véletlennek tűnő események valójában egy jól szervezett, könyörtelen hatalom hódító háborújának előre kitervelt részei. Van, aki hisz a hazugságoknak, és még akkor sem ismeri be tévedését, amikor pusztulásba sodorja családját, míg más dacolni igyekszik az árral, amely azonban, úgy tűnik, mindent maga alá temet.”
A BookTube Könyvklub novemberi témája a „magyar szerzők” volt, én pedig mindenképpen ki akartam próbálni, milyen is lehet ilyen formában együtt olvasni, mert nagyon megszerettem ezt a társaságot a Könyv Kemping óta.
A következő négy könyv közül választhattunk: Oculus, Meseország mindenkié, Csodaidők 1. és Kora február.
Mivel Eszti a Books flying around csatornáról nagyon erősen ajánlotta (Mit ajánlotta, majdnem kiszuggerálta a kezemből a Remek! -et, csak hogy kezdjem már el végre.) és imádja az egész Csodaidők-sorozatot, gondoltam teszek vele egy próbát.
Hadd tisztázzam már az elején, hogy kortárs magyar szerzőtől ilyen mértékű, csodálatos világépítésű könyvet én szerintem még soha nem olvastam. Végig ott ült a kisangyal a vállamon, hogy bizony, legyek csak büszke, mert a Csodaidők univerzuma elképesztően kidolgozott és részletes, süt róla a rengeteg kutatómunka (főleg, ami a fizikát és az asztronómiát illeti) és saját nyelve van. Igen, az írónő leült és kitalált egy helyét megálló új nyelvet. Le az összes képzeletbeli kalapommal.
Az egyetlen iciri-piciri gondom a borítóval volt, ugyanis szerintem sokkal jobban is meg lehetett volna oldani, hogy átadja a regény hangulatát. Én távolinak éreztem a történettől, teljesen más lapult számomra a csomagolás alatt. De azt hiszem, hogy egy magánkiadásban megjelenő sorozattól nem feltétlenül kell többet elvárni, így is szép és igényes az előlap.
A könyv elején hozzá kellett szoktatnom magam az ékes, irodalmibb szöveghez, mert a Remek! nagyon leterhelte az agyam ilyen téren a sok káromkodással és tőmondattal. (Oka van, hogy azt az értékelést nem tettem még fel a blogra.) Viszont miután átkattant az agyam (kb. 3 oldal után), már nagyon tudtam élvezni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kötet ne igényelne folyamatos 100%-os koncentrációt, ugyanis az idegen, mesterséges nyelv és a váltott szemszög miatt rengeteg információ ömlik az olvasóra, ami nem zavaró, ha oda tud figyelni rá az ember. Nekem a Kaven koncepciója például sokáig homályos volt, valószínűleg okkal írta meg így a szerző. Illetve rengeteg mellékszereplő van a könyvben, velük is tudni kell lépést tartani.
 |
| forrás: pinterest |
A cselekmény eszméletlenül összetett. A legfontosabb kérdés talán az a kötetben, hogy a családban való élet egyenlő-e a szabadság teljes hiányával.
Erre három kiemelt szereplő, Judy, Giin és Yaan szemén át próbálhatunk meg választ találni, ami nem teszi egyszerűbbé a dolgunkat. Nagyon meghatározó elemek a sztoriban a társadalmi problémák, hiszen szó van túlnépesedésről, munkanélküliségről, szélsőséges politikai és vallási viszonyokról, mindenféle előítéletről és még sok más különböző aspketusról, amik valahogy mégis egy kerek egészet alkotnak. Mindezt az űrben, a jövőben.
A legszembetűnőbb különbség a kaveniek és a „nem-niesiek” között van. A niesiek általában gazdagok, tovább élnek a mindennapi embereknél, magasabbak, máshogy étkeznek és más ruhákat viselnek, ráadásul nagyon szigorú családi törvények szerint élnek, ez pedig ellentétet szül. Érdekesnek találtam, hogy a két faj közös mitológián osztozik, mégsem látják meg a hasonlóságukat.
Én a fiatalabb Yaan-hoz hasonlóan nem tudom elképzelni az életemet ennyire szigorú keretek között, ugyanakkor a Raas család dinamikáját irigyeltem és végig érdekesnek tartottam az egymáshoz való viszonyukat.
Egy másik fontos motívum mind a könyvben, mind a kaveniek életében a halál rituáléja. Mivel nagy családokban élnek, nekik már-már természetes, hogy látják és együtt megélik az elmúlást. Ez pedig szintén egy olyan dolog, amit én elképzelhetetlennek tartok a mai társadalomban, de jónak tartanám, ha így „működne”.
Egyébként is érdekesnek szoktam találni, hogy más kultúrák hogyan viszonyulnak a gyászhoz és a halálhoz, de itt különösen meghatóan volt ez jelen. A fehér szín például az egyik kedvenc ellentétem a mi szokásainkkal szemben.
Sikerült beleszőni a történetbe többféle elmúlást is, az időskori haláltól a betegségen át a balesetig.
SPOILERVESZÉLY!
A végén annyira váratlan volt a fordulat, hogy meghal a kedvenc szereplőm, hogy alig tudtam felfogni, mi történik. Nagyon szerettem Ronen-t!
SPOILER VÉGE!
Az pedig különösen tetszett, hogy emiatt egy már-már komikus családi vitában csúcsosodnak ki az ellentétek, ahol saját elveiket levetkőzve esnek egymásnak a szereplők.
Ha már a szereplőkhöz értem, akkor elmondhatom, hogy mindenki sorsa összefonódik, hiszen a történet középpontjában a Raas család állt. Ugyan a főszereplőket is nagyon szerettem, mégis a mellékkarakterek valahogy jobban meg tudtak érinteni. Ronen, Tobbelt, Rion, de Boron és Arminia is nagy kedvencem lett.
 |
| forrás: pinterest |
Judy aranyos kislány, hányattatott múlttal a háta mögött, viszont tetszett, hogy nem veszi természetesnek a családját, ami az ölébe pottyant. Csodálatra méltó, hogy mennyi küzdés- és tanulásvágy, bizonyítani akarás van benne. (A moly-ra nagyon kiakadtam, hiszen elspoilerezi a kilétét, ami a könyv elején még egyáltalán nem egyértelmű...)
 |
| forrás: pinterest |
Giin szálában, mivel safirként a közigatás és diplomácia berkeiben mozog, ezek a tényezők eléggé meghatározóak voltak. Bár tőlem eléggé távol állnak a diplomáciai és politikai dolgok, itt ez nem történt meg. Szerettem a megható jeleneteket is, hiszen magához vesz egy kislányt, akiért a saját jövőéről is lemond.
 |
| forrás: pinterest |
Összességében le kell szögeznem, hogy a három főbb motívum, a politika, hit és a család mellett rengeteg más különböző dologgal is operált a regény, sok társadalmi problémát boncolgatott, amik akár a jelenre is levetíthetők. De akármennyi szálon is futott, soha, egy percig sem éreztem, hogy kusza vagy követhetetlen lett volna a cselekmény.
Megható, ugyanakkor mozgalmas és átlátható, én nagyon élveztem.
Igaz, hogy csak 400 oldalas a kötet, de annyival többet hagyott bennem, ami engem is meglepett.
Elhatároztam, hogy meg fogom szerezni a folytatásokat, mert mindenképpen egy arra érdemes tetralógiáról van szó. Alig várom a többit!
A sorozat további kötetei:
2. Kiszakadtak
3. Árulás
4. Hazatérők
A kedvenc idézeteim:
„Romlott tojásokkal nem lehet sakkban tartani a világot!”
•••
„Csak a vérvörös levelű og fák hordták régi lombjukat: majd csak akkor vetik le, amikor néhány hét múlva a rügyek bomlani kezdenek, s lelökik immáron hasznavehetetlen társaikat, amelyek illatos kupacokban gyűlnek majd össze a földön.”
•••
„– Rohadt seeme, mindig is Giin pártját fogtad. Mindig is gyanúsan jóban voltatok egymással. Csodálom, hogy Rion sosem volt rátok féltékeny.
Rion elsápadt arccal állt föl, kezei ökölbe szorultak.
– Te rohadék…
Tobbelt és Malin egyszerre kapaszkodtak bele két oldalról, Giin azonban teljesen váratlanul felnevetett.
– Csak tudnám, miből született akkor Judy – nézett cinikusan öccse felé. – Az bizonyára feltűnt volna, ha Tobbelt hordja ki…”
•••
„Döntéseink mutatják meg, kik vagyunk. Amennyiben ez a mutató csalóka lenne, döntéseinkhez való viszonyunk árulkodik rólunk. Aki saját döntései mellett képtelen kiállni, életét vesztegeti el, álmait szórja a szélbe.”
•••
„Aki a múltat tagadja, az életet tagadja, s aki a múltat átírja, a jövőt lopja meg.”
Borító: ★★★★☆
Cselekmény: ★★★★★
Helyszín: ★★★★★
Szereplők: ★★★★★
Összesen: ★★★★★
Ti olvastatok már olyan könyvet, ami utána napokig veletek maradt?
Szeretettel: OlvasóBari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése